9.rész:Snoggletog

2016.12.25

Nem sokkal az "indicens" után kitört a karácsonyi szünet. Végre. 25.-e kora reggel tök nyugis volt minden magamtól ébredtem fel. Ránéztem a naptárra és boldogan felkiáltottam. -Karácsony van. -mire a hangomat meghalva öcsikém és "ikertesóm" /ugye bár az első részben azt mondtam 3 testvérem van egyikük fiatalabb, mint én, van egy idősebb, és van egy velem egy idős is. 2 éves koromig a nagyszüleim neveltek és mikor anyuék ide erre a környékre költöztek akkor kerültem hozzájuk. Már volt egy 2 éves fiúk. Micsoda mázli... Ezt mind a képek alapján sakkoztam ki / beugrottak mellém az ágyba és kiverték a jó kedvet a szememből. Átkarolt a hideg kezeivel. - Karácsony van... -mondtam már unottan. -Bizony ám húgi. -mondta miközben a nyakamhoz nyomott egy jégdarabot. -Jaj de hideg!! -ugrottam ki a takarom alól. Miután kiszedtem a jeget a pizsamámból oda fordultam hozzá, de nem bántottam mivel karácsony van. Nagyon jól tudja, ezért indítja mindig így 25-e reggelét. -Nem vagyok a húgod! Egy idősek vagyunk! -rivalltam rá. Nem szeretem, ha húginak hív. És éppen ezért mindig így hív. -Kajácsony! -ugrottam a nyakamba az öcsém. -Juhul! -mondtam miközben kitettem az ajtón. -Uh, ez csúnya volt. Szerencse hogy engem szeret. -mondta miközben magára húzta a takaróm. Mogorván mutattam az ajtóra. Nem akart felállni. Mire öcsi elkezdett durcizni hogy menjen és játsszon vele. -Csak nem akarsz megsiratni egy gyámoltalan gyermeket. -néztem rá mire felállt és kisétált. -Gyere! -mondta testvérünknek. Oda fordult hozzám a kis tökös én meg adtam neki egy pacsit. -Jó voltál! -ő meg nyomott az arcomra egy puszit. Becsuktam az ajtóm, lefeküdtem és már készültem is álmodozni. Mire felvillant a gyűrűm. -Neeee! Aludni akarok! -mondtam, de nem értem el vele sokat. Zuhantam... Kezdek egész hozzá szokni. Minden tiszta hó volt. Mindenhol. Viszont sehol egy lélek se. Nem is kapott el senki. Hanem ráestem Hablatyra éppen abban a pillanatban lépett ki az ajtón. Más volt a ház olyan ünnepélyes. -Aszta. Ne már hogy itt is karácsony van! -örültem meg. -Karácsony? -nézett rám kérdőn.

-Snoggletog! -kiáltott fel. -Snoggle mi? -lepődtem meg. Nem volt rá sok időm, mert kézen fogott és elkezdett húzni. -Gyere! -húzott. -Hova megyünk? -mondtam miközben próbáltam megtartani az egyensúlyom a jégen. Fogatlannal találtam szemben magam. Hablaty felpattant rá, majd mutatta, hogy én is. -Komolyan? Engem akarsz elvinni sárkány repülni. -néztem rá hitetlenkedve. -Ugyan már Snoggletog van! -mondta vidáman. -Nekem ez még semmit nem jelent. -válaszoltam miközben sarkon fordultam. -De ezen túl fog. -mondta miközben Fogatlan felkapott. -Ne már! Hablaty ez nem vicces! -kiabáltam neki. -Nyisd ki a szemed! -mondta vidáman. -Ne is álmodj róla. -mondtam határozottan mire fogatlan elengedte a vállam. Na, arra kipattantak a szemeim. Aztán elkaptak. -Na, ugye megy ez neked! -néztem le rám. -Utállak! -mondtam határozottan. -Szeretsz! -hallottam a hangján hogy vigyorog. Nyitva kellett tartanom a szemem miközben repültünk, mert ha becsuktam elengedett, nem volt annyira ismétlem annyira szörnyűséges. -Szóval mi van azzal a sárkány beszélt hozzám-mal? -kérdezte meg. -Mi lenne? Beszélt hozzám. De persze te nem hiszel nekem. -morogtam. -Én hiszek. -próbált győzködni. -Ja, hiszel, csak nem nekem. -válaszoltam gúnyosan. -Na, komolyan! Mit mondott? -faggatott. -Hát valami pillérről meg örök lángról karattyolt. -mondtam neki. -De nem, szóról szóra mit mondott? -miért nem éri be ennyivel. -Hát hogy én vagyok az örök láng őrzője, mert van valami a szememben. Meg valami pillért ad át vagy mi... Aztán jött a villanás és már jöttél is megnézni egyben vagyok -e.  Asztridékkal nevetetek is ki. -hadartam el neki mindent. -Különös. -mondta majd csendben repültünk tovább.

-Sajnálom a sisakod! -mondtam megbánóan miután leszálltunk. -Semmi gond. Inkább derítsük, ki mi folyik... -be sem fejezte a mondatott mindenki körénk gyűlt vagyis Hablaty köré. -Hablaty mi folyik itt? -kapta első kérdést Asztridtól, megpróbáltam ki szabadulni a tömegből. A sárkányok elindultak Hibbantról. Az egyik leverte Hablaty sisakját. Nem tudjuk, mi folyik itt. Néztem, ahogy az összes sárkány elhagyja a szigetet kivéve persze Fogatlant, mert a bátyám nélkül nem tud repülni. Viharbogár hívta az Éjfúriát mire mind ketten rám néztek. -Ebből baj lesz. -mondtam magamnak. A sikló sárkány megindult felém én meg elkezdtem hátrálni. Megfogta a ruhám és felemelt. -Ne ne ne ne! -mondtam miközben láttam, ahogy a lábam elhagyja a földet. -Hablaty! -kiabáltam neki. Nem hallotta a vikingek kiabálásától. -Hablaty! -kiáltottam még egyet. Mikor végre meghallották már nem tudtak volna vissza húzni. -Rixa! -hallottam, ahogy kiabálnak. Hablaty fel akart ülni Fogatlanra, hogy utánunk jöjjön, de Fogatlan nem engedte. Ezt még láttam majd Viharbogár feldobott, a hátán kötöttem ki. -12140,12141,12142 -számolgattam unalmamban. Elég hosszú utat /ha 7 órája nem unatkoztam, akkor.../ jártunk be. -Ott vagyunk már? -kérdeztem meg ismételten a sárkányt. Már nagyon unta. -Oké értem ne..... Aszta. -elállta a lélegzetem mikor megláttam az a szigetet ahol az összes sárkány leszállt. Leugrottam. Elképesztő volt. -Mi ez a hely? -néztem körbe. -Ezt muszáj megnéznem. -indultam volna meg, de Viharbogár visszarántott. Eléggé az utolsók köt érkeztünk meg. Majdnem ráléptem egy fura kinézetű labdára. -Ez meg mi? -hajoltam le a labdákhoz mivel időközben rájöttem, hogy több van. A sikló mutatta, hogy dobjam bele egy ilyen kráter szerűségbe.

Bocsi a minőségért
Bocsi a minőségért

Beleraktam. Vártunk. Vártunk. Vártunk és még mindig vártunk. /hosszú, hosszú percek után/ -Öhm mire is várunk. -Kérdeztem meg már vagy hatvanadszorra a mellettem álló sárkánytól. Elkezdett lökődni egy kisebb kis "vár" szerűségig. Volt oda valami vésve. Mintha egy kőnek lenne ott a helye. Oda lökött. Rámutatott. -Mit csináljak? -néztem rá, nem értettem. Meglöktem a kezem aztán rájöttem, hogy a gyűrűmre célozgat. -Igen? -még mindig nem fogtam fel. Aztán elkezdetem gondolkodni. /végre/.-Jé, az a véset izé pont olyan, mint...-megvilágosodás - a gyűrűmben a kő csak nagyban. Oh, értem! -kiáltottam fel. Gyors kiszedtem a gyűrűből a követ és bele tettem. Nem történt semmi. -Öhm pontosan minek kéne most... -itt a kő megnőtt pont akkorára amekkora az a hely volt, fura bizsergést éreztem majd egy hatalmasat villant engem arrébb lökött. Oda ahol a kis labdákat bele tettük abba kráterbe vagy mibe. -történi. - Fejeztem be a mondtatott. Egyszer csak kis cipzárhát sárkányok repültek ki onnan. -Azok nem labdák voltak, hanem tojások. Miért nem szóltál. -néztem tiszta vigyorgós arccal a siklóra. Elfordult mintha csak azt mondta volna. "Feladom". Abban a pillanatban kiabálást hallottam. -Fogatlan! -terjedt a hang. Felkaptam a fejem. -Hablaty. -felpattantam. Elindultam. Megláttam a féllábú testvérem. -Hablaty! -kiáltottam neki oda. -Rixa! -elkezdett futni. Mikor egymás elé értünk megálltam meg tapogatta minden végtagom. -Egyben vagy? Jól vagy? -mondta aggodalmasan. -Tökéletesen. Hogy kerülsz ide? -megfordult és a mögötte sétáló Gronkelre mutatott. -Bütyök elhozott. -mondta majd mikor visszafordult eléggé megnézett. -Mi az? -néztem rá kérdőn. -Olyan más vagy. a hajad meg a szemed... -kémlelte a tekintetem. -Mi van velük? -kerestem a választ a szemében. -A szemed.. -itt a szavába vágtam. -Hablaty mond már! -kiáltottam rá. -A szemed nem arany, hanem zöld a hajad meg nem vörös, hanem vöröses barna. -mondat gyanakvóan. -Csináltál most valamit, bármit, ami fura volt. -kezdte kideríteni mitől változhatott meg a szemem színe. -Persze mint mindig. -mondtam majd megragadtam a karját és oda húztam ahova a gyűrűm kövét tettem. -Az a gyűrűm köve. -mutattam rá. -Én úgy emlékszem ennél kisebb. -mondta. -Az is! Mikor beletettem, bumm, akkorára nőtt, mint az a véset izé. Majd egyszerre kikelt az összes tojás. -Eltátotta a száját. -Ugye? Tök király. -itt felcsillant a fény a szemében. -Hát így értette! -kiáltott fel. -Ki? -néztem rá.. -A tájfumeráng, Tüzes anyja. -mondta remélve, hogy felfogom. -Mit? -nem nem fogtam fel. Ma nagyon értetlen kedvemben vagyok. -Amit mondott. -már kiabált. -Igen? -szegény Hablaty. -Azt mondta ott van a szemedben a láng szikrája nem? Majd megjelent a gyűrűd és egyesült azzal a pillérrel vagy mivel. -megállt várva a visszajelzésem. -Igen? -mutogattam hozzá, hogy folytassa. -Neki nem a gyűrűd kellett, hanem a benne lévő kő. Most hogy a kő nincs, nálad a szikra sincs benned. Hanem ott van! És biztos valami energiát add a tojásoknak hogy gyorsabban keljenek ki. A gyűrűd tesz azzá, akinek a sárkány mondott a köve, ami hatalmat ruház rád. -tátva marad a szám. Kellett egy kis idő mire eljut az agyamig. -Aszta. De várj akkor, amikor nagyon ügyesen elhagytátok a gyűrűm akkor? -szólaltam meg végül. -Igaz. -lepődött meg. - Vagyis akkor se volt nálam a kő és, ha a kő Asztridnál lenne, akkor ő lenne az "őrző"? -próbáltam ki igazodni az előbbi gondolatmenetben. -Lehet, hogy akkor nem adtad át azt a láng bigyót vagy nem tudom Akkor csak simán levetted a gyűrűd. -itt beleköhögtem. -Khm nem vettem le. -elkezdte forgatni a szemét. - Viszont az Asztridos feltevést nem hiszem. Majd ki kell próbálni. De szerintem nem. Szóval így nézel ki igazából? -nézett meg jobban. -Hát mégis hasonlítasz rám. -mondta feldobódva. Nem értettem. -Hogy? -néztem rá értetlenül. -Vannak, akik a szigeten azt pletykálják, hogy nem is vagy a húgom, mert nem is hasonlítasz rám. -itt lefagytam -Várj szóval, ha nem hasonlítok rád már nem is vagyok a húgod? -próbáltam megérteni. -Hát szerintük lényegében igen. -felálltam. -Értem. Csak téged eddig nem érdekelt mások véleménye. Mi változott? -fordultam felé. -Semmi. Most sem érdekel csak bogarat ültettek a fülembe. -mondta. -És szerinted is. -fordítottam ismét hátat neki. -Mi? -pattan fel. -Dehogy! Én tudom, hogy a húgom vagy és az éppen elég. -ált velem szembe. -Akkor jó. Már azt hittem... a-belevágott a szavamba. -Ne higgy semmit! A húgom vagy és ezen a világon semmi nem változtat -mondta határozottan. Elmosolyodtam.

-És mi is pontosan az a Karácsony? -érdeklődött Hablaty. -Hát azok alapján, amit elmondtál olyan, mint a Snoggletog csak nem viking módra. -magyaráztam neki. -Így már mindjárt más. -csend lett néztük a kis sárkányokat egyszer csak elmosolyodott. -Mi az? -néztem rá kérdőn. -Mond már. -löktem meg. -Ez az első snoggletogom a húgommal. -mondta vidáman. -Nem addig, nem míg itt vagyunk. Hogy megyünk haza? -kérdeztem tőle és persze egyszerre tudta a választ. Oda ment a barátaink sárkányaihoz. -Majd ők haza visznek. Apropó sárkányrepülés... hogy bírtad az ide utat? -fordult vissza hozzám. -Hát Viharbogát hátán feküdtem és az eget néztem. -A sárkány oda jött és meglökött. -Na meg még egy csomó számára idegesítő dolgot csináltam. Szerintem pikkel rám. -mondtam mire hozzám dörgölőzött. -Az szuper akkor külön sárkányon megyünk. -mondta majd felpattant Kampó hátára. -Miii? Nem! Ő akaratom ellenére hozott ide! -fontam össze a karom. -Ugyan Rixa! -mondta majd felszálltak. -Én nem megyek! -fordultam el. -Viharbogár.. -szólt a sárkánynak, aki megint felkapott és indult el. -Hé, hé, hé! Várj már. A kis sárkányokkal mi lesz? -kiabáltam utána. -Szerintem tudnak repülni. -mondta félvállról ez nem vall rá. -Hablaty gyűrűm köve kéne! -mondtam neki. Visszafordult oda mentünk a kis "vár" elé. Nézte egy darabig. -Az onnan kijön egyáltalán? -mondtam eltöprengve. -Nem tudom. Megpróbálom. -lépett oda kőhöz és már próbálta is kivenni az meg ellökte magától. -Au. Ez fájhatott. Én inkább várok egy kicsit. -mondtam neki. -Rixa. -mondta olyan tipikus Hablaty hangsúllyal. -Jól van. -fordultam vissza. Odaléptem. -Csak ne fájjon. -suttogtam. Megfogtam a követ és semmi egyszerre kijött összezsugorodott, sőt még magától vissza is ment a helyére. -Hogyan? -lepődött meg Hablaty. Oda fordultam felé. -Minden a régi? -kérdeztem meg a fejemre mutogatva. -Minden a régi. -mondta majd felpattant a sárkányra. Határozottan útnak indult. -Hova mész? És a kis sárkányok? -kiabáltam utána. -Van egy tervem! Viharbogár! -a fejével jelezte a sárkánynak, hogy én is kellek. -Oh, remek. -mondtam a kezeimet felemelve, készülve arra hogy felkap. És így is történt.


Már majdnem otthon voltunk. Nem volt sok hátra. Egy hajóroncsba raktuk a kis sárkányokat, amit a szüleik hoztak. Mivel én nem akartam sárkány háton repülni ezért én is roncsba szálltam be. Hablaty követte a példám. -És mit adsz Asztridnak? -néztem rá kérdőn. Láttam rajta zavarba jött az úgy bírom. -M-miért? Kéne? -szólalt meg. -Miért nem? -zavartam össze még jobban. -Hát nem is tudom. -mondta. -Nekem van kifogásom nem tudtam, hogy itt is ünnep lesz. -mondtam vigyorogva. -De neked nincs. -mondtam "komolyan". -Visszaadom a sárkányát. -mondta bizonytalanul. -Ugye csak szórakozol? Nem készültél semmivel. Még én a szigeten voltam akkor sem? -akadtam ki rá. -Nem tudod Fogatlan új pótfarkával voltam elfoglalva, ami el is készült. -elkomorodott a hangja. -Mi új pótfarka van? -vettem én is komolyra a figurát. -Igen olyan, amihez nem kellek én. -mondta egyre szomorúbban. -De az szuper! Nem? -léptem közelebb hozzá. -Az lenne... ha nem ment volna el mikor felszereltem rá. -hajtotta le a fejét. -Na, ne? Fogatlan elment? Szóval akkor azért kerested a szigeten. Így máris sokkal több értelme van. -mondtam neki. Látszott rajta hogy az utolsó mondaton egy kicsit elvigyorodott. Nem válaszolt csend lett, amit én törtem meg. -Itthon vagyunk. Hibbant. -kiabáltam és ráugrottam. -Oké nyugi rosszabb, vagy mint egy sárkány. -mondta lökve el magáról. -Bocsi. -mondtam miközben felhúztam a padlóról. -Nézzétek a sárkányok. -hallatszott egy ismerős hang. Hablatynak felcsillant a szeme mikor meghallotta. Leengedték a hajóroncsot a kis sárkányok pedig szép lassan előbújtak csak utánuk mi. -Hablaty! Rixa! -indult meg felénk Pléhpofa. -Apa! -válaszolta Hablaty miközben próbált kibújni apja szorító karjaiból velem egyetemben. -Hol voltatok? -érdeklődött mire kezdtem volna mesélni, de bele vágott a szavamba, amiből most már tényleg kezd elegem lenni. -Mindegy az a lényeg hogy itt vagytok! Gyertek! -megfordult és elkiáltotta magát. -Mindenki a nagyterembe! -kiáltott mire mindenki sárkányostól elindult a nagyterem felé. Bélhangos eszméletlenül ki volt díszítve. Marha vicces volt.Az egész sziget teljesen fel volt villanyozva. Oda mentek az ikrek mellé az asztalhoz. Egy fehér ital volt poharakba töltve azt kínálgatták. -Ez mi? -néztem a testvérpárra. -Jak likőr mennyei. Asztrid találta ki. Kóstold meg! -mondták a képembe nyomva azt az izét. Elvettem. Már kortyolni is akartam mire Takonypóc lépett mögém. -Én a helyedben nem tenném. -súgta a fülembe. Megéreztem az illatát és úgy láttam egyet kell értenem Takonypóccal. -Kösz kihagyom. -mondtam miközben visszatettem a tálcára az italt. Majd elkezdtem nézni a gyerekek aranyos játékát a kis sárkányokkal. Szemet szúrt nekem egy aranyos jelenet a bátyám és Asztrid között. Nem hallottam mit beszélgetnek. És a legjobb részről le is maradtam...

Már csak ezt láttam... Kösz Bélhangos
Már csak ezt láttam... Kösz Bélhangos

Bélhangos lépett mellém és befogta a szemem. -Jaj, ne csináld! Látni akarom! Bélhangos kérlek! -kapálóztam, de sajnos csak az ölelést láttam. -Ezt a múltkori kis szökésedért. -mondta meglökve. Hirtelen Fogatlan jött felém. Meglökött azt sugallta, hogy hol van Hablaty. -Ott van. -mutattam a gerlepárra mire hozzám dörgölődzött. Oda ment hozzá mire a fiú először megölelte aztán elkezdett kiabálni vele. Esélye sem volt befejezni mivel a sárkány ráöklendezett valami a fejére. Na, az undorító volt. Két ujjamat a szám elé tettem majd elkezdtem öklendezni. Asztrid hátba is vágott érte. -Au -kiabáltam fel. Nem azért mert fájt csak úgy. Mindenki ránk nézett. -Ja, semmi... Folytassátok csak. -mutattam Hablatyék felé. Egy eszméletlenül aranyos jelenet szemtanúja voltam.

És mivel az egész tök karácsonyos volt bár nem szoktam most szó szerint olvadoztam. -Juj, nekem is kell egy saját sárkány. -szaladtam az ölelkező sárkány és lovasa felé. Asztrid a kis sárkányok felé fordult. -Hallottátok! Saját sárkányt akar. Tietek a pálya. -mutatott felém mire egy csomó kis sárkány lökött a földre.

*külső szemszög*

Nézték, ahogy a vörös hajú lányt ostrom alá veszik a kis sárkányok. Hablaty oda lépett Asztridhoz. -Ő nem viking. -mondta. -Nem olyan, mint mi. -egyre komolyabbra vette a figurát. -De egy dolgot nem értek. -nézett a lányra. -Mit? -kérdezett vissza. -Hogy lehet valaki ennyire kilógó és mégis ennyire ide illő? -tette fel a kérdést. A szőke lány a fiú felé fordult és elmosolyodott. -Úgy, mint te! -mondta majd megölelte Hablatyot. -Pontosan ugyan úgy, mint te! -súgta a fülébe.

Mindeközben az ostrom csillapodott. -Jól van! Jól van! Ígérem, ha megszerettem a sárkányrepülést és saját sárkány kell, ti lesztek az elsők, akire gondolni fogok. -mondta vigyorogva. Felállt és oda lépett a bandához. -Szóval így telik egy Snoggletog. -mondta miközben körbe nézett. Mindenkit jól megnézett, hogy milyen boldog. -Lényegében igen. De eddig ez a világ legjobb Snoggletogja. -válaszolt Halvér majd kipukkadva a feldobottságtól. -Az szuper. -mondta majd nagy beszélgetésbe kezdtek. Így ment elég hosszú ideig. Mikor Rixát hívta a másik világ. -Mennem kell. -mondta kicsit csalódottan. -Máris? De hisz Snoggletog van. -hangzott a szintén csalódott felelet Asztrid szájából. -Otthon meg karácsony. Még vár rám ott is egy ünnep -mondta nevetve majd Pléhpofára nézett. -De még előtte. -elindult a termetes viking felé. -Boldog Snoggletogot apa! -szólt neki. Abban a pillanatban elhalványult és a másik világban ébredt. Pléhpofa arcára egy elérzékenyült mosoly szökött.

*Rixa*

Arra ébredtem, hogy ugrálnak rajtam. Megint... -Dóri! Dóri! Esik a hó! -hallottam az öcsém kiabálását. -Az nem hó! Dávid szórakozik veled! -mondtam a fejemre húzva a párnát. Majd egy sokkal erősebb ugrást éreztem. -Gyere, már esik a hó. -ugrált rajtam az ikertesóm. -Hagyjál, tudom, hogy hazudsz. -mondtam a párnámat továbbra is a fejemen tartva. -Dóri nem mentek ki itt a Klau is. Délután kettőig átengedték. -hallatszott édesanyám kiabálása a konyhából. -Jaj, ne már! Már te is! Azt hittem szeretsz. -mondtam drámaian. Kitépték a kezeim közül a párnám és rólam a takarót. -Ébresztő!! -rázta meg a vállam drága barátnőm. -Hát nem érted fehér karácsonyunk van.                      -Kérlek, mond, hogy nem áltál át. -lefagyott majd ellökte a vállam. -Oké én feladom. -szólt oda családtagjaimnak. Mikor már azt hittem végre kimennek, megfogták a vállam felemeltek és az ablakot rángattak. És tényleg esett a hó. -Esik a hó! -már jól be is fedte az udvart lehet hóembert építeni, hógolyózni. Gyors felöltöztem felkaptam a bunda kabátom kesztyű sapka és már mehetünk is. Egész délelőtt kint voltunk és egymás agyára mentünk. Jó értelemben. -Nézzünk filmet. -dobta be az ötletet Dávid mikor már mind csurom vizesek voltunk. -Végre valami hasznos is elhagyja ma a szád. -csipkelődtem ismételten mire az arcomba kaptam egy hógolyót. -Oké oké abbahagyom. -mondtam a havat törölgetve. -Mit nézzünk? -fordultam feléjük. -Reszkessetek, betörök? -hallottam a Klautól. -Áh, az majd este. -vágtam rá. -Grincs? -mondta a tesóm. -Nem azt holnap nézzük Attiéknál. -mondtam. Már feladtuk a filmnézés ötletét mikor kisöcsém a nyakamba ugrott. -Sárkány! -kiáltotta el magát. Mindenki elmosolyodott. -Ez nem is rossz ötlet úgyis régen láttuk már. -örült meg mindenki. -Jó akkor nézzünk így neveld a sárkányodat. -mondtam miközben az ajtó felé vettük az irányt. Gyors átöltöztünk leültünk a gép elé bekapcsoltuk. Anyu jött be. -Mit nézünk? -kérdezte érdeklődve. -Így neveld a sárkányod 1-2 -válaszoltuk egyszerre. -Oh, azt nézem én is. - mondta majd ledobta magát mellénk az ágyra.

Megszólal sok apró csengő.
Érces hangjuk lágyan zengő.
Azt zenélik minden ágon:
Karácsony van a Világon.

Szent karácsony éjjelén
táncot jár a gyertyafény.
Meghittség, és szeretet
melengeti szívedet.

Boldog Karácsonyt/Snoggletag-ot Mindenkinek! ~Rixa

                                    


Az oldalt Dóri N. szerkeszti és írja, továbbá az utómunkálatokba Klau Sz. segédkezik.  
Az oldalt a Webnode működteti Sütik
Készítsd el weboldaladat ingyen! Ez a weboldal a Webnode segítségével készült. Készítsd el a sajátodat ingyenesen még ma! Kezdd el