10.rész:Kiképzetlen kiképzés

2016.12.28

Az év utolsó napjai. Ez is, de gyorsan eltelt. Idén nem itthon lesz Szilveszter. Megyek barátnőmhöz. Úgy döntöttem még az idén egyszer ki kéne takarítani mivel eszméletlen mit csináltak a szobámmal karácsonykor... De nem igazán jött össze, mert a Hibbantiak szólítottak. Láttam, hogy az aréna felett vagyok. Megkapaszkodtam a rácsokban mikor oda értem. Vettem egy nagy levegőt elengedtem és szerencsésen ráestem Halvérre. -Kölcsön kenyér vissza nyár. -vánszorogtam le a fiúról. -Szia, édes hiányoztam. -lépett mellém Takonypóc. Asztrid pedig szokás szerint fuldoklott a nevetéstől. -Kimondhatatlanul. -néztem mosolyogva a fiúra. Meglepődött. Nem kérdés mennyire. Neki eset kampónak, aki lángra kapott. Oda léptem a szörnyen nagyhoz hogy jobban szemügyre vegyem. Tetszett neki. Hablaty lépett mellém. -Rixa ugyebár a húgom vagy... -mondta zavartan. -Igen. -vágtam rá. -És jóban vagyunk. -folytatta. Baj van. -Az attól függ. -mondtam továbbra is a sárkányra figyelve. -Mármint most ma... -mutogatot. -Igen. -válaszoltam. -Na, szóval nem szabad megharagudnod rám. -mondta határozottan. -Semmilyen körülmények között. -mondtam, hogy végre tényleg a sárkányra figyelhessek. -Oké akkor elkezdjük végre a kiképzést! -kiáltottak fel az ikrek. -Kiképzés? -néztem kérdőn. -Igen, amit a múltkor EGYHANGÚAN -nyomta meg a szót -ELDÖNTÖTTÜNK. -nyomta meg ismét-Tényleg? -vontam fel a szemöldököm. -Igen EGYHANGÚ volt és EL VAN DÖNTVE. -most már a kezeimet is összefontam. -Én nem egészen így emlékszem. Vagyis nem egészen emlékszem az "EGYHANGÚ" és az "ELDÖNTÖT" részre. -mondtam.

*pár napja*

-Mit szóltok egy kiképzéshez? -dobta fel az ötletet Hablaty. -Milyenre? -kaptuk fel egyszerre a fejünk.

-Hát egy egész este az erdőben sárkányok nélkül. Élj túl. -mondta. -Támogatom! -vágta rá Asztrid. -Én nem tartom jó ötletnek. -vonta kétségbe az ötletet Halvér. -Ugyan már Alvinék ellen védekezni kell. -mondta határozottan Asztrid. -Alvin? -fordultam feléjük. -Hagyjuk. -mondták. -Ez esetben.....-Asztrid egy gyilkos pillantást dobott oda neki Halnak- támogatom. -mondta Halvér. -Mi is! -vágták rá egyszerre az ikrek. -És én is. -száll le közénk Takonypóc aki eddig a levegőből hallgatta a történéseket. -Én nem! -ugrottam fel. -Remek akkor ezt eldöntöttük. -mondta Hablaty. Próbált nem figyelni a kiakadásomra. -Nem nem döntöttük el! -kiabáltam. -Rixa a többség az mondta oké. -mondta unottan. -Igen! De az ikrek nem számítanak szavazó félnek. Minden érdekli őket, amiben benne van a "veszély" az "éjszaka" vagy a "robbanás". -érveltem. -Te sem számítasz. -szólt közbe Takonypóc. -Ezt mond még egyszer. -fordultam felé. -Hát az ikrek... ikrek... agyilag nem érettek te viszont még életkorilag nem vagy elég éret. -mondta először magabiztos aztán mikor közelebb mentem hozzá elkezdett hátrálni. -Van benne valami... -helyeselt Halvér. -Jó akkor te sem szavazhatsz. -mondta Hablaty. Itt kiborult a pohár. -Szóval kizártok, mert... miért is? -vettetem rájuk gyilkos pillantásokat. -Mert nem vagy 15. -mondta önelégülten az a kis féreg. Nem szeretem, ha lekezelnek a korom miatt. -Szerintem fuss. -adta a tanácsot neki Fafej. Az nap már nagyon elegem volt Takonypócból. És mivel ő kimenekült én meg utána mentem ezért nem lett eldöntve.

*jelen*

-Jó, de te utána egy napig nem voltál itt. -mondta az előbb említett személy. -Újra szavazást követelek! -kiabáltam. -Rixa. Ne már! Ne légy hal szívű! -mondta Asztrid. -Nem vagyok... -sértődtem meg. -Akkor? -nézett rám. -Ahj jó legyen. -adtam be a derekam. -Asztrid ismertetnéd a csapatokat. -kérte fel Hablaty a lányt a feladatra. -Rendben. Én és Kőfej. Halvér és Hablaty. -kezdte. Hablaty lépett oda hozzám. -Emlékszel mikor azt mondtam nem szabad meg haragudnod rám? -kérdezte. -Igen kb. 2 perce volt. -válaszoltam. -Rixa és Takonypóc! -fejezte be a mondatát a lány. Még mi előtt tiltakozhattam volna Hablaty megszólalt. -Szóval ezért nem szabad meg haragudnod rám. -mondta majd arrébb lépett. -Hogy mi van?! -fordultam felé. -Te egy csapatba tettél vele?? -ezt nem hiszem el... Ezt egyszerűen nem hiszem el

-Igen. -mondta még mindig hátrálva. -Nem teheted ezt velem! Nem teheti ezt velem. -fordultam Asztrid fele. -De igen teheti. -válaszolt Halvér. -Ugyan már Rixa könyörgött... hogy mondhattam volna nemet így is az őrületbe kergetett... -probált megnyugtatni tesókám. Nem igazán segített. -Így. -fordultam Takonypóc felé -Nem! Nem! Nem! És nem! Ki van zárva, hogy egy csapatba legyek veled. -mondtam határozottan. Vagyis inkább kiabáltam. -Elég öntörvényű vagy nem gondolod? -nézett rám halál komolyan. Visszafordultam Hablatyhoz. -Én nem leszek vele egy csapatba. -fontam össze a kezem. Eszméletlen milyen hisztis tudok lenni. -Ez egy eldöntött kérdés. -lépett mellém Takonypóc egy önelégült mosollyal a képén. Hablaty kérlelően nézett rám. -Nem. Fafejnek ki a társa? -mondtam továbbra is elég ingerülten. -Ő majd a sárkányokra vigyáz. -kaptam a választ Halvértől. -Miért nem vigyázhatok én a sárkányokra?? -dobtam fel az ötletet és kimondhatatlanul örültem volna, ha azt mondja igen. -Mert neked tanulnod kell. Ő meg... Fafej. -elgondolkodtam tanulnom kell és Takonypóccal rakott egy csapatba. -Komolyan. Azt akarod mondani, hogy nekem tanulnom, kell majd valamit tőle. -mutattam az éppen fülét piszkáló Takonyra. Abban a pillanatban ki is gáncsolta kampó. Nem volt a helyzet magaslatán. -Lényegében. -hogy a francba törjem meg. -Nem.. Kizárt, hogy én tanulhatok, valami újat ismétlem tőle. Hadd legyek Asztriddal. Légyszi. -néztem rá kérlelően. Elgondolkodott rajta. Mindjárt megtörik... ezaz. -Jó legyen... Takonypóc Kőfejjel vagy. -mondta majd elindult a kijárat felé. -Mi?? -akadt fenn takonypóc. Én elsütöttem egy gonosz mosolyt. -Este itt találkozunk. -kiabált vissza a fiú. Oda szaladtam hozzá. -És én addig mit csinálok? -léptem mellé. -Te velem jössz és megpróbálunk magyarázatott találni arra, hogy mi az az örök láng. -mondta komolyan. -Tudod mit szerintem én...-hátráltam. -Nem maradsz itt. -pattant fel Fogatlanra. Engem meg szokás szerint megemeltek. Egyszer kitépik a kezem...

Sokáig gondolkodtunk. Nem igazán találtunk magyarázatott a Snoggletogkor történtekre. Mire észbe kaptunk már rég az arénában kellett volna lennünk. Elkéstünk "egy kicsit". -Na, végre. -hallottuk Asztrid hangját az arénába lépve. -Bocs... Elgondolkodtunk. -mondta Hablaty. Én nem éreztem szükségét magyarázatnak. -Szóval akkor... szétoszlunk mindenki az erdő más részén lesz. Fafej már tette is fel a kezét és nyitotta szóra a száját de Hablaty folytatta. -Mármint csapatonként. -fejezte be majd elbúcsúztak a sárkányoktól és elindultunk. Már eltelt egy kis idő mikor végre Asztrid törte meg az addig halálos csendet. -És... mesélj egy kicsit a másik világról. -mondta kémlelve a terepet. -Mit akarsz tudni. -fordultam felé. -Mit kéne tudnom? -hangzott a válasz. -Hát, amit akarsz. Nem kéne tábort vernünk? -mondtam továbbra is ügyelve hogy hova lépek. -Más? -hangzott a kérdés. -Sokkal. Szinte minden különbözik. Akik itt élnek meglepődnének ha oda kerülnek. Akik meg ott élnek ők nem bírnák ki itt.- mondtam komolyan. De ez az igazság. -Tényleg? De te bírod? És igen kéne tábort vernünk. -mondta miközben körülnézett azon a területen ahova épp értünk. -Még nem tudom. Nem érzem magam ide valónak. -válaszoltam. - De miért? Itt jó lesz nem? -nézett rám. -Nekem jó. Nem tudom.. Egyszerűen fura..-mondtam. -Hozzál, tűzifát én addig megpróbálok abból, ami itt van, tűzet csiholni. -utasított. Letérdelt és elmondása szerint cselekedett. Elindultam fát gyűjteni. Furán éreztem magam mintha valaki figyelt volna. Egyre kellemetlenebbé vált. Épp lehajoltam egy ágért mikor valaki befogta a számat hátulról. Erős volt. Milyen jó hogy drága osztálytársaim kiképeztek ilyen helyzetekre... Belékönyököltem a hasába, ami nem igazán segített ezért rátapostam a lábára és belebokszoltam a hasába éppen annyira engedett a szorításon amennyire szükségem volt, hogy el tudjak szabadulni. Elkezdtem futni. Persze mert mért is ne belefutottam egy vad sárkányba és nem igen tetszett neki hogy megzavarom legédesebb álmait. A bokám szerencsésen kificamítottam ugyan is mikor megláttam a sárkányt reflexből elkezdtem hátrálni és az egyik fának a gyökerében elbotlottam elég rosszul érkeztem. A cipzárhát már fújta is az undorító gázát mikor valaki elrántott onnan. Asztrid volt. -Mégis mit művelsz fáért küldtelek. -mondta ingerülten. -Jó akkor eddig meg volt a kiképzés "egyedül az erdőben" része. Jöjjön az "élj túl". -válaszoltam neki. -Fel tudsz állni? -kérdezte. -Felállni simán járni már nem biztos. -mondtam a bokámat szorongatva. Felálltam. Nagy nehezen elevickéltem egy fa tövébe. Asztrid elindult a sárkány felé. Egy ismerős hang csapta meg a fülem. Nem más volt, mint Hablaty és az Éjfúriája. De nem úgy volt, hogy sárkányok nélkül?? Láttam, hogy Asztrid kezd elfáradni a sok védekezésben. Felálltam elkezdtem kapálózni Hablaty észrevett. Kézjelekkel próbáltam jelezni mit csináljon. Az jelezte vissza, hogy oké, de csak remélni tudtam, hogy tényleg értette. Oda csámpáztam Asztrid mellé. -Mit csinálsz? -akadt ki a lány. -Segítek. Most! -kiáltottam fel. Mire Hablaty felkapott minket egyik kezemet fogta Fogatlan másikkal meg tartottam Asztridot. -Hablaty? De... -várt magyarázatra Asztrid. -Alvin a szigeten van... -kiabált le nekünk. -Ki az az Alvin? -néztem értetlenül. Most már igazán elmondhatnák. Fogatlanék próbálták kikerülni a cipzárhát lövéseit. Egyre nehezebbé vált megtartani magam meg Asztridot is. Egyszer csak már nem volt erőm és a kezem kicsúszott. -Hablaty! -kiabált Asztrid. -Add a kezed! -kiabáltam neki. -Miért? -hangzott a válasz. -Csak add! -mondtam. Odanyújtotta megfogtam és közelebb rántottam. -Csak ne hagyj cserben. -mondtam miközben a kezem ökölbe szorítottam és próbáltam irányítani a gyűrű erejét. Mázlimra kihúzta azt a védő pajzsot, amit a múltkor. Nem tudom, hogyan de sikerült. Nem zuhantunk, hanem szépen lassan levitt minket. -Ez meg mi volt? -kérdezte Asztrid mikor biztonságban földet értünk. -Őrangyal? Szerencse? -tippelgettem. Valaki megint megragadott hátulról. Asztrid jött volna segíteni, de őt is lefogták. -Megvannak. Tűnjünk innen. -hallottam a hátam mögül egy hangot. Elvittek egy hajóig. Nem tudtam kiszabadulni. Valljuk meg kibicsaklot bokával nehezebb, mint általában. Asztridot elengedték valamit mondtak neki. Engem felhurcoltak a hajóra. -Engedj már el te retardált víziló. -üvöltöztem a fogva tartómnak. Belökött egy börtön szerűségbe. -Maradj nyugton. -mondta majd elment. Én próbáltam enyhíteni a bokafájáson gyakorlatokkal, ami lényegében sikerült is. Már tudtam járni. De ez nem sokat segített.


Sajnos még mindig keresem a megoldást..

Az oldalt Dóri N. szerkeszti és írja, továbbá az utómunkálatokba Klau Sz. segédkezik.  
Az oldalt a Webnode működteti Sütik
Készítsd el weboldaladat ingyen! Ez a weboldal a Webnode segítségével készült. Készítsd el a sajátodat ingyenesen még ma! Kezdd el