7.rész:Bajban vagytok!!

2016.12.20

-Hogy mit csináltál? Hogy adhattad oda az Ikreknek, pont annak a két zöldfülűnek! És te papolsz nekem felelősség tudatról. -borultam ki az erdő közepén nekik. -Nyugi Rixa! Nem adtam oda nekik... -monda megbánóan. -Oh és hogy én ettől máris mennyivel nyugodtabb vagyok, kösz az infót. -mondtam neki. -Nézd Rixa én.. bla bla bla... -nem figyeltem, rá mert fura hangokat halottam az ég felől. Ezért felnéztem és fennakadtak a szemeim. -Öhm.. Hablaty... -még mindig dumált.. -Hablaty... -még mindig -Hablaty! -kiáltottam el magam. -Mi van, Rixa éppen menteni akarom a menthetőt! -mondta. -Komolyan? Azt nem mentheted, ami nincs! De mind1 is. Gondoltál már rá hogy izéé... nem is tudom... talán... hogy Tüzes még gyerek? -mondtam neki az szememet le sem véve az égről. -Nem miért? -nézett rám értetlenül. -Hát, csak mert szerintem úgy néz ki egy felnőtt Tájfumeráng! -mutattam az égen repkedő lángoló mókus anyucira. -Oh, jaj, ne! -szólalt meg édes testvérem. -Te jó Odin... -akadt ki Asztrid is. Nem volt akkora szerencsém hogy ne lásson meg... Elindult felém. -Rixa gyere el onnan. -üvöltözött az a két okos, aki elhagyta a gyűrűm./mármint nem az ikrek, hanem a másik kettő, aki kereste/. -Oh, jaj, nekem... -leszállt velem szembe már nyitotta is a száját, hogy megsüt aztán ő is a szemembe nézett és már nem tűnt olyan ellenségesnek. Mi van ezekkel a sárkányokkal? Ez az egész nem bántalak dolog addig tartott, amíg Tüzes ki nem dugta a fejét a vállam mögül. Megfogtam levettem és letettem a földre. -Imádlak! Remélem, tudod! -esküszöm olyan fejet vágott, mint aki ki nevet az a kis mocsok ki nevetett. -Na, most már tényleg, jaj, nekem! -mondtam ismételtem magamnak. Aztán elkezdtem futni a lángok elől. Az égen három sárkányt láttam Takonypóc az Ikrek és Halvér. -Hát ti meg hogy kerültök ide? -ugrott ki Hablaty a fák mögül. -Az nem fontos a lényeg az, hogy megjöttek a nap hősei. -mondta Takony a fogát villogtatva. -Takonygombóc hős akarsz lenni? Akkor vigyél ki innen! -üvöltöztem. -Jövök édes. -harci kiáltás kezdek hozzászokni... Elindult felém. Én még futottam a lángok elől, nyújtottam a kezem hogy emeljen fel. És elvétette... kétszer. A sárkány abba hagyta a tüzelést szerintem ő is meglepődött. -Oh, ugye csak szórakozol velem. -valaki felkapott, de nem Takonypóc volt, hanem Halvér. Mivel most nem volt honnan leszédülnöm ezért lenéztem, a terepet kémlelve a gyűrűm után. Sehol semmi. Persze majd 100 m magasból fogom kiszúrni. -Le kell tennünk Tüzest és el kell, tűnünk! -üvöltözte Takonypóc. -De már letettem! -üvöltöttem vissza. -Te? Igen! Ők? Nem! -mutatott a két ütödőtre, akik éppen a sárkányon veszekedtek. -Halvér vigyél, fejel lefelé! -mondtam a lovasnak, akinek szó szerint a kezében volt az életem. -Biztos? -kérdezett vissza bizonytalanul. -Igen! Csináld! -mondtam mire feldobott és a lábamat kapta el. -Jó most repülj az ikrek felé! -követte az utasításom. Mikor pont jó helyzetben voltam ki kaptam a kezükből. -Hé! -méltatlankodtak. -Szia, mókuska. Mit szólnál, ha visszamennénk anyuhoz? -elmosolyodott. -Remek! Halvér vigyél oda az anyjához! -kiabáltam ismét. -Biztos? -kaptam ismételten a kérdés. -Nem! Csak csináld! -mondtam neki. "Jaj, remélem, ha megkapja, a gyerekét elmegy és megkereshetjük a gyűrűm." -Rixa mit csinálsz? -üvöltött rám valaki mellőlem. -Semmit! -mondtam és már indultunk is a nagy sárkány felé. -Dobj le! -kiabáltam mikor a sárkány feje fölé értünk. Most nem kérdezett vissza, hanem azt mondta nem. Meg Csikiztem Bütyköt és elengedett /ne kérdezzétek, hogy csináltam... Itt jön jól a hasizom/. Tettem egy fordulatot, szaltót, és mint egy csúszdán végig csúsztam a nyakán. Láttam, hogy a hátán még van két kis sárkány ott elengedtem Tüzest. Majd mikor a végére értem a sárkány megfordult. Elkezdtem hátrálni, ő meg követett. -Ezt nem gondoltam végig. -gonoszan nézett rám, elég hosszú ideig. -Nagyon nem gondoltam végig... - abban a pillanatban amint ezt kimondtam Hablaty szerencsére kimentett. -De nem ám! -mondta ingerülten. -De te se! -kiabáltam neki mivel a sárkány elkezdett követni. -Le kell ráznunk! -kiabálta és begyorsított, a sárkányon látszott, hogy a Tájfumeráng engem akar. -Na, ne! - elkezdett a sárkány tüzet okádni. -Hablaty! -kiabáltam. -Rajta vagyok. -hangzott a válasz. Gyors elkezdtünk a tenger felé repülni. Azt hittem kidobom a taccsot, főleg mikor elkezdett szlalomozni a szirtek között, de erőt vettem magamon. Hablaty súgott valamit Fogatlannak mire ő lenézett rám. Éreztem, hogy baj lesz. -Szétválunk! -kiáltotta nekem Hablaty. -Mit csinálunk? -akadtam ki mire Fogatlan elengedett. Zuhantam. Kezdtek egész hozzá szokni. Hablaty terve nem úgy sikerült, ahogy tervezte... Azt hittem el kap, de nem. A vízben kötöttem ki. Jézusom de rég úsztam... Elkezdtem a part felé evickélni. Láttam, ahogy a sárkány visszarepül az erdőbe. Ki másztam a vízből. Láttam, ahogy a srácok engem keresnek a vízben. Elkezdtem kapálózni, hogy vegyenek észre. Na, ki vett észre? Na, ki? -Hölgyem a hintó elő állt! -szállt le Takonypóc a partra. -Megyek gyalog! -mondtam miközben sarkon fordultam és rájöttem, hogy nem tudok gyalog menni. -Gyerünk Rixa! -nevetett ki Asztrid. -Nincs az az Isten! -mondtam határozottan. -Hablaty. -néztem segítséget várva tőle, de várhattam rá. -Remek. 14 évesen kell búcsút vennem az élettől. -ültem fel Takonypóc mögé. Felszálltunk. Legnagyobb meglepetésemre nem volt annyira halál közeli, mint amire számítottam. Sőt élveztem is. Végre ki mertem nyitni a szemem. De a lenézés dolog még nem megy. Mindig fel! -Megérkeztünk. -szólalt meg "hódító hangján" Takonypóc. Leugrottam a mögüle és pofon csapott a valóság. Nem volt az újamon a gyűrű. Eszembe jutott, hogy ott hagytuk el ahol a sárkány van, és ha visszamegyek, ki tudja, mit csinál velem. -Rixa minden rendben? -lépett oda hozzám Hablaty. -Nincs! -mondtam neki szomorúan. -Miért? -nézett rám kérdőn úgy látszik ő már elfelejtette. -Amíg a sárkány ott van ahol az Ikrek elhagyták a gyűrűm nem tudunk oda menni, megkeresni. És ha nincs gyűrű... Nem tudok vissza menni. Itt ragadtam. - Hablaty a vállamra tette a kezét. -Megtaláljuk. -mondta. Felé fordultam. -Abban biztos vagyok, de mikor?


Sajnos még mindig: