6.rész:Bajban vagyok

2016.12.17

Nem éreztem, hogy megégnék ezért kinyitottam a szemem. Egy burok volt körülöttem, ami a gyűrűből indult. -Aszta... Ez ilyet is tud? -kérdeztem magamtól. A lángok eltűntek körülem de a sárkányt nem láttam aki volt olyan kedves és megakart pörkölni a burok eltűnt, Fogatlan felkapott és elkezdett futni. Mikor végre megérkeztünk a házhoz letett én meg jó erősen megöleltem -Köszönöm! -szorítottam magamhoz. Olyan kis aranyos Fogatlan fejet kaptam vissza, azt a t ipikust. Gyors felmászott a tetőre, de még nem ment be a szobába megvárta, hogy én érjek be előbb. Én is beosontam a házba Pléhpofa aludt és csak nekem lehet olyan szerencsém hogy Hablaty ébren volt... Összefont kezekkel várt. Elég dühösnek tűnt. -Meg tudom magyarázni. -mondtam neki aztán Fogatlan is beesett. Akkor szintén megbánóan állt meg a szobában. Tüzes kiadott amolyan "várjuk a magyarázatot, hangot" hozzá illő arccal. "Hű jól csinálja" gondoltam magamban. Majd még egyszer megcsinálta. -Oh, fogd be! -mondtam neki gúnyosan.

-Hablaty ne csináld! Legalább hallgass meg! Igazán tudnod kéne mi történt!-kérleltem. Megsúgom nem érdekelte. -Komoly bajba kerülhettél volna! Mi van, ha súlyosan megsérülsz. -mondta egyre dühösebben. -Jó oké igazad van, de akkor is hallanod kell.... -belevágott a szavamba.... megint. -Nem érdekel Rixa! Érted! -majd szétfeszítette a düh. -Szerintem le kéne nyugodnod.. -próbáltam nyugtatgatni. -Nem, nem kéne lenyugodnom! Neked kéne felfogni mekkora veszélybe kerülhettél volna! -ordította. Vett egy mély levegőt vagy megszólalt. -Szobafogság. -mondta. Itt felpattantam az ágyról. -Hogy mi van? -most már én kiabáltam. -Nem tudom mit csináltatok kint Fogatlannal, de mind a ketten szobafogságot kaptok. -mondta még mindig nem nyugodtan. -Komolyan? Sárkányt akarsz szobafogságba zárni? -néztem rá meglepve. -Nem, Fogatlan a medencébe megy, te pedig itt maradsz. -határozott volt és már ment is oda a sárkányához. -Dehogy maradok! -feleltem neki félvállról. -Nem parancsolhatsz nekem! Nem vagy az apám! -mondtam neki és már indultam is a lépcső felé, mikor Pléhpofa felsőmnél fogva megemelt. -Ahogy mondod Hablaty nem az apád, de én az vagyok! És én is szobafogság párti vagyok. -mondta majd letett. -Ugye most csak szórakoztok velem? -mondtam durcásan. Hablatyra majd az apjára néztem. -Értem szóval nem szórakoztok. -leültem az ágyra. Pléhpofa ránézett a gyűrűmre. Oda jött és lehúzta az ujjamról. -Hé, add azt vissza! -mondtam a gyűrű után kapva. -Nem! Ebben a világban kell megtanulnod a leckét! -nézett rám határozottan. -De az a gyűrű megvéd engem. -kapálóztam a gyűrű után kétségbe esve. -Hát mivel a szobában maradsz nem lesz mitől megvédenie. -oda adta Hablatynak, aki felpattant Fogatlanra és kirepültek. Pléhpofa is lesétált halottam, ahogy becsapja az ajtót. -Hogy én ezért otthon mit kapok. -durciztam be miközben lefeküdtem az ágyra.

A nap történéseit az ablakból figyeltem. Meg akartam tréfálni néhány erre járót, csak egy gond volt... nem járt erre senki. Már annyira unatkoztam, hogy már unatkozni se volt kedvem. Nem tudtam a másik világban hány óra lehet. Most már tényleg rá kéne jönnöm, hogy itt hogy a fenébe telik az idő... Éppen néztem ki az udvaron cserepeket számoltam a tetőn. Újra. mikor láttam, hogy Asztrid és Hablaty na meg Tüzes az erdő azon része felé veszi az irányt ahol az a valami meg akart perzselni. Gyors lefutottam a földszintre. Az ajtó be volt szorulva legalábbis azt gondoltam, de nem mert el volt torlaszolva. -Hát ezt nem hiszem el. -visszafutottam az emeletre. Majd elgondolkodtam, hogy jó ötlet-e leugrani aztán rájöttem, hogy a srácok már bementek az erdőbe. "Oké Rixa legfeljebb leesel... Estél már nagyobbat! Gyerünk!" Veszekedtem magammal mire megcsúszott a lábam. Valaki elkapott. -Hova, hova kisasszony? -szólalt meg egy hang. -Bélhangos... Komolyan itt hagytak? -néztem kérdőn. -De itt ám. Vissza a házba! -mutatott az ajtó felé. -De te ezt nem érted. Szükségül van rám. -mondtam a lehető legmeggyőzőbben. -Kinek? -nézett rám hitetlenkedve. -Hablatynak és Asztridnak! Ezt te nem érted!-látszott rajta nem hiszi el. -Dehogy van! Hablatyot megvédi Fogatlan, Asztrid meg tud vigyázni magára. -mondtam és már lökött is be. -De a sárkányaik nincsenek velük! Vagyis Fogatlan, de az nem lényeg. Kérlek Bélhangos! -néztem rá kölyökkutya szemekkel. -Ez nálam nem jön be! -becsapta előttem az ajtót. -Hablatyot elengednéd? -üvöltöttem. -Nem! -kaptam a választ. -Akkor jó, mert én nem vagyok Hablaty! Engedj el! -folytattam a győzködést. Kinyitotta az ajtót. -Van benne valami. -mondta elgondolkodva. Erre vártam kibújtam a hóna alatt és futottam is az erdő fele. Mikor végre beértem nem a kiabálás várt, amire számítottam. Asztrid meglátott és elkezdte böködni a testvérem vállát. Valamit kerestek -Hablaty... -nem nézett rá -Hablaty..! -itt se ezért fellökte. -Mi van már Asztrid... -meglátott. -Rixa... te itt? -elkezdte vakargatni a tarkóját. -Ennyi nem is vagy kiakadva rám? -nem értettem miért nem kiabál. -Nem miért? -itt Asztrid oldalba bökte és köhintésbe rejtette az a szót, hogy szobafogság. -Oh, tényleg! Nagyon rossz lány vagy... -itt eltátottam a szám, nem vagyok én sárkány. -Mármint... Azonnal menny vissza a házba! -egy darabig még álltam tátott szájjal. -Jó akkor maradj. -akadt ki. Becsuktam a szám -Furák vagytok. És nem úgy, mint általában. Talán megzavartam valamit? -szólaltam meg végül. Szétugrottak. -Dehogy! -mondták egyszerre. -Inkább segíts keresni. -törte meg a csendet Asztrid. -Okééé mit keresünk. -Hablaty felkapta a fejét csúnyán nézett a lányra. -Ismételem, furák vagytok... -elkezdtem egy bokorban keresgélni. -Hablaty tényleg sokat segíteni lenne, ha tudnám, mi keresek. -dugtam ki a fejem a gallyak közül. Nincs válasz. -Hablaty...-néztem rá gyanakvóan. Visszabújtam elő osontam és kiugrottam -Mond el! -látnotok kellet volna mennyire megijedt. -Oh, jóságos Thor! Ezt ne csináld többet! -mondta a mellkasára téve a kezét. -Akkor mond el! -Jól van, a gyűrűdet keressük! -kikerekedtek a szemeim, ha nincs meg a gyűrűm, hogy megyek vissza a másik világba?



A hozzászólást egyenlőre csak így tudom megoldani.. Ha elérhetőséget írsz szívesen válaszolok, azon hogy a válaszom ide tudjam írni még töröm a fejem. Igen még mindig...