12.rész:Mentsünk meg engem

2017.01.07

*külső szemszög*                                                                                                     -Nem kéne segíteni neki? -törte meg a feszült csendet Fafej hangja. -Előbb nézzük, meg mit kezd a sárkánnyal. -hangzott a válasz Hablaty szájából, aki le se vette a szemét a húgáról és vele szemben álló siklósárkányról. -Mármint ki kivel? Rixa a sárkánnyal vagy a sárkány Rixával? -dobta fel Kőfej. -Igaza van jóformán nem is engedted sárkány közelbe biztos élesben akarod megnézni mihez, kezd? -aggodalmaskodott Halvér. /Teljesen igaza volt/. -Majd ha komolyra fordul, lemegyünk. -válaszolt halál komolyan a fiú. -Csak figyeljetek, hogy ne vegyenek észre minket. -mondta majd arrébb repült. Minden mozzanatát nézték a siklósárkánnyal szemben álló lánynak. Nem értették miért nem próbál vele kapcsolatot teremteni, miért nem próbálja megnyugtatni. Sőt Hablaty fejében még az a gondolat is motoszkált, hogy eddig, ha a húga sárkánnyal találkozott az egyszerre megszerette vagy megnyugodott. Kivéve persze mikor anya és gyermeke közé állt. -Vakfolt nem rossz. Nem fogja sokká bírni, de nem rossz. -értékelte Asztrid. Igaza lett. Az állat észrevette és már tüzelni készült. Nem volt fényes a helyzet. -Komoly már a helyzet? -szólalt meg Takonypóc. -Még nem. -hangzott a válasz Hablaty szájából, aki még mindig árgus szemekkel figyelte mi történik. Mikor a lány körül megjelent a pajzs mindegyikük meglepődött. -Hé! Ez csalás! Fújj! -méltatlankodtak az ikrek. -Halkabban még észrevesznek. -szólt rájuk Asztrid. -Jó, de az akkor is csalás! Ezennel ki zárom Rixát. -nem hagyták abba. -Maradjatok már csendben. -fenyítette őket ismét a lány. Foglyuk rá hogy meghúzták magukat. Az arénában egyre izgalmasabbá váltak a dolgok mikor a lány körül eltűnt a védő pajzs. -Csapdába esett! -kiáltott fel kétségbe eseten Asztrid. -Kizárt, hogy épségben kijut onnan! -kontrázott rá Halvér. Hablaty nem felelt. -Nem halod, amit mondunk? -repültek hozzá közelebb az ikrek. -Még várjunk. -intette le őket. Mikor már a sárkány nem habozott tovább Takonypóc ingerülten repült az Éjfúriás mellé. -Elég komoly már a helyzet? -kiabált rá. -Még nem! -mondta az arénai történésekre koncentrálva. -Akkor mégis mi.... -üvöltözött Takony. De nem tudta befejezni. -Most! -kiáltott fel a féllábú.

*Rixa*

"Kész itt a vég. Ennyi. Még ki sem ballagtam." Ezek a gondolatok kavarogtak a fejemben, már feladtam. Aztán egy ismerős csatakiáltás csapta meg a fülem. -Megmentelek édes. -Takonypóc volt. Nem hittem volna, hogy örülni fogok annak, ha meghallom ezt a mondatott. De azért reménykedtem, hogy nem egyedül van.... Arra jó volt, hogy elterelte a sikló figyelmét így el tudtam menekülni a zsákutcából, amibe ejtett. Elkezdtem kémlelni a terepet keresve a kijáratott. Meg is találtam, de mivel zárva volt /mily meglepő/ nem sokra mentem vele. -Ki kell innen jutnom. -mondtam aztán megláttam a falba fúródott tüskéket, aminek belém kellett volna fúródniuk. Elkezdtem rajtuk felkapaszkodni. Majdnem olyan, mint fára mászni. AZ a köpenyes kezdett az agyamra menni ugyan is mikor felértem és már a rácsokon bújtam át vele találtam szembe magam. -Hát ez nem lehet igaz, téged nem lehet lerázni? -mondtam neki. -Sokan megpróbálták már kevés sikerrel. -mondta és már nyújtotta is ki a kezét, hogy elkap. -Az király. -mondtam. Mivel harci állásban volt, ami egyenlő azzal, hogy valamilyen szinten terpeszben áll ezért át csúsztam a lába között. Mikor újra talpon voltam elkezdtem futni és üvöltözni Hablatynak. Észrevett, de az a köpenyes mikor már Fogatlan fogta a vállam, visszahúzta a lábam. -Sose adod fel? -rúgdaloztam. -Te se? -húzott vissza. -Rixa! -kiabált le testvérem mivel száműzött harcosok közeledtek felénk. -Tudod, szívesen maradnék cseverészni, de mennünk kell. -mikor ez elhagyta a számat már nyúltam is az egyik nyilamért és határozott mozdulattal átszabtam azt az álarcot, ami elfedte az arcát ezzel megsebezve őt. Oda kapott a sebhez az egyik lábamat elengedve. Arcon rúgtam és már indulhattunk is el. -Ezzel még nincs vége! Kioltom azt a lángot az életem árán is. -kiabált utánuk. Nem értettem mit akart ezzel mondani. A levegőből egyik meleg helyzetből a másik meleg helyzetbe kerültem ugyan is tüzeltek ránk. Hablaty ügyesen manőverezet a különböző lövedékek között viszont az volt a baj, hogy én meg ott lógtam. Már a sziget permén voltunk mikor Fogatlan elejtett. Összetalálkoztam néhány ággal mire "földet értem" vagyis Takonypóc ölében találtam magam. -Szia, édes. Tudtam, hogy nem bírod nélkülem. -mondta hódítóan.

Nem volt alkalmam megszólni mivel rám figyelt nem a felénk közeledő lövedékre ezért szerencsésen eltaláltak. Kampó pedig Takonypóc után ment, hogy őt kapja el. Szóval végül Asztridnál kötöttem ki. -Tudod mit Takonypóc. Ez nélküled is ment volna. -kiabáltam oda neki. Már nem voltunk lő távolságban ezért már nyugodtabban repültünk vissza. Hallottam, ahogy Fogatlan mellénk repül. -Nyisd ki a szemed! -mondta Hablaty. -Jó így. -válaszoltam neki. -Rixa legalább próbáld meg! -győzködött. Mivel elég sokáig nem hagyott békén meg adtam magam és kinyitottam. Távolabb repültünk a többiektől, mert az ikrek megint ölték egymást. Életemben először élveztem a sárkányrepülést. Eszméletlenül szuper volt. Az, az, érzés. Wao. Félúton találkoztunk Pléhpofával meg még két hajóval. -Visszafordulhattok apa. Rixa Asztriddal van. -hallottam, ahogy Hablaty oda kiabál neki. Mikor vissza értünk a szigetre nem szálltunk le repültünk még. Próbáltak minél jobban hozzá szoktatni ehhez a repüléshez. Ami nagyrészt sikerült is. Éreztem, ahogy a szél belekap a hajamba, amit legszívesebben kiengedtem volna, de akkor nem láttam volna az elénk terülő tájat. Nap már lemenőben volt. Csodálatos volt. Viszont semmi sem tart örökké. Haza kellett mennem. Egy részt örültem, hogy megúsztam a takarítást viszont vissza akartam menni. Mikor felébredtem anyu már kiabált is hogy induljak végre el a Klauékhoz és lehetőleg elsején nem másnaposan találjak haza. Nem ígértem semmit. -Boldog újévet. Jövőre találkozunk. -kiabáltam vissza az ajtóból.


Sziasztok. Kis "késéssel" itt van az új rész. Attól tartok mostanába nagyon ritka lesz a heti két rész. Januárban biztos.... de a heti egy remélhetőleg menni fog. :) ~Rixa