13.rész:Az év első bonyodalma

2017.01.14

És újév kezdődik... Juhú... Egyik szemem sír másik nevet. Idén ballagunk. Már sajnos estefelé járt az idő, eltelt az első hét a suliból. A legdurvább még csak most jön. Félév... Holnap iskola. A Klaudia ismételten nálunk lopta a napot, vagyis a nap végét. Mert délelőtt az ő fő elfoglaltsága is a tanulás volt. Nekem ki kellett menni, mosogatni, ami azt jelentette, hogy a Klau egyedül maradt a szobámban és azt nem szeretem, mert Dáviddal mindig kitalálnak valamit, amiből én rosszul jövök ki. A gyűrűm ott hagytam a szobában mivel nem szeretek égszerbe mosogatni. Egész idő alatt azon gondolkodtam, hogy mennyi az idő eltérés Hibbant és mi világunk között, vagyis hogy ott hogy telik az idő. Mivel az előző elméletem pár napja elég csúnyán megdőlt. Mikor végeztem és visszamentem a szobámba nem várt különösebb meglepetés /csoda/. A Klau játszott a gyűrűmmel. Jobban mondva felvette. Mire az elkezdett ragyogni. -Mennem kell.-mondtam neki. -Megint. De hisz itt vagyok! -háborodott fel. -Sajnálom. Nem én irányítom. -válaszoltam miközben már nyúltam is hogy lehúzom az ujjáról a gyűrűt. Abban a pillanatban mihelyt hozzá értem a másik világban találtam magam. Nem zuhantam ez is csoda. Sehol egy lélek se. Fura, elindultam a nagy terem felé ott biztos lesz valaki. Volt is, de nem a srácok. Fura. Végül az aréna felé vettem az irányt. Ott találtam Asztridot és Hablatyot. Uh. Van valami a levegőben. -Sziasztok! -kiáltottam oda nekik. Mindegyik egyszerre felkapta a fejét. -Szia. Hát te? -nézett rám Asztrid. -Ki kapott el? -fordult felém Hablaty is. -Nem kapott el senki a földre teleportálódtam. A nap második csodája. -mondtam vigyorogva nekik. Valamivel nagyon el voltak foglalva. A sárkány könyvet nézegették. -Mi volt az első? -kérdezte miközben lesem emelte a tekintettét a könyvről. Látszott a könyv nagyobb figyelmet érdemel. -Nem lényeg. Hol vannak a többiek? -mentem oda melléjük. -Aha, az szuper. -mondta félvállról. Mondom a könyv fontosabb. Asztrid elkezdett nevetni. Hablaty észre sem vette. -Igen az. És képzeld bukásra állok egy csomó tantárgyból. Tudod, amikről meséltem a tantárgyak. -mondtam neki miközben elkezdtem lépkedni és tettem körülötte egy kört. Kerestem a tekintetétt. Nem találtam meg. Szerintem nem vette észre hogy megkerültem. -Aha, az tényleg jó. -válaszolt továbbra is a könyvet bújva. Elkezdtem a kezemmel a feje előtt integetni. -Aha -mondtam közben. Fel sem figyelt rá... Odanéztem Asztridra, aki érdeklődéssel figyelte mikor esik már le neki, amit mondtam. Azt üzentem neki a mozdulat sorral, hogy "Mi van?".

Vette a lapot és megingatta a fejét. Visszafordultam a könyves fiú felé. Adtam neki egy tockost hátulról. Meglepte majdnem kiejtette a könyvet a kezéből. -N-a-a-a-a. -kapkodott utána. -Nem is figyelsz rám. -indultam meg Asztrid felé. -De igen! -kiáltott fel. -Komolyan? Akkor mit mondtam? -erre nem tudod mit mondani. Mert nem tudta mit mondtam. Visszabújt a könyvbe. -Mi érdekli ennyire? -álltam meg a lány mellett. -Elvileg az Ikrek átírtak valamit... Azt keresi mit. -mondta. -Értem. Beszélhetnénk? -fordultam a lány felé. -Beszéljünk. -válaszolt kedvesen. -Segítened kéne. -kezdtem el a mondandóm. -Miben? -látszott, hogy felkeltettem az érdeklődését. -Edzenél? -tettem fel a kérdés. -Edzeni? Miért? -kapta fel a tekintetét. -Önvédelem kéne egy kicsi. Vikingesíts, ha egyáltalán van olyan szó. Gyengének érzem magam hozzátok képest. -néztem kérlelően a lányra. -Biztos, hogy azt akarod, hogy én edzelek. -kérdezett vissza kételkedve. -Igen. Annyira nem lehetsz szörnyű edző. -mosolyogtam rá. -Biztos vagy benne? -húzta fel a szemöldökét egy gonosz mosolyt elsütve. -Kezdjük most! -mondta egy szekercét dobva nekem. -Oké...

Hosszú fárasztó órák után végre rávettem, hogy tartsunk egy kis szünetet. -Fél perc! -mondta határozottan. -Mennyi? Órák óta edzünk! -kaptam fel a tekintettem. -Rixa fél órája edzetek. -kiabált le nekünk Hablaty aki időközben úgy döntött elhagyja az arénát, amíg Asztrid tréninggel. -És ez még csak a bemelegítés volt. -vágta rá a szőke viking. -Ez volt a bemelegítés? -akadtam ki. -Igen! Mit gondoltál. -nézett rám érdeklődve. -Ki vagy rúgva! -mutattam az ajtó felé. -Nem rúghatsz ki még csak most kezdtük. -háborodott fel. -Különben is te kértél a szívesség minimum egy hét! -fejezte be mondanivalóját. -Mi van? -néztem rá nem jutott el az agyamig. Nem volt alkalma válaszolni, mert az ikrek ordibálása és egy nagyon ismerős hang, amit nem kellett volna hallanom félbeszakította Asztrid felmondását. -Tegyetek le! -kiabált az a bizonyos hang. -Betolakodó! -üvöltözték azok a nagyon okosak. Nem voltam hajlandó megfordulni. -Ő meg ki? -indult el az arénába Hablaty. -Engedjetek el! -üvöltött még egyszer a hang. Oda ment Asztrid és Hablaty is. -Rixa te nem jössz ide. -kiabált nekem oda Asztrid. "Csak add, hogy ne az legyen, akire gondolok, mert ha igazam van, két kezűleg fogom megnyúvaztani". gondoltam miközben sarkon fordultam. Az ikrek egy lányt szorongattak. "Csak ne legyen igazam". -Na, még egy örült szuper. -forgatta szemét az új jövevény. -Khm... -próbáltam elhallgatni a veszekedő ikreket, akik éppen azon civakodtak, hogy kinek jár a jutalom, mert elfogott egy betolakodót. -KHM... -köhögtem hangosabban. Nem vált be. -KHM,KHM,KHM. -köhögtem már kiabálva. -Mi van? -nézett rám egyszerre a két idióta. -Na, és most. -"csak ne legyen igazam" -Klau? -tettem fel a kérdést a lánynak. Kikerekedtek a szemei. Elfordította a fejét. -Fogalmam sincs, kiről beszélsz. -mondta, miközben nem mert rám nézni "tuti ő az". -Komolyan? -kerestem a tekintetét. -Életemben nem hallottam még ezt a nevet. -mondta határozottan. -Mert ez egy név volt? -kapcsolódott be Fafej. -Hogy a jó életbe kerülsz te ide. -mutogattam ingerülten. -Mégis mi a francot csináltál? -néztem rá. -Mondtam már fogalmam sincs, miről beszélsz. -elszakadt a cérna mikor ezt kimondta.

. -Egyszer az életben adtam neked azt a gyűrűt erre te itt vagy! Hogy csináltad? -mentem közelebb hozzá miközben a hangomat egyre jobban emeltem fel. -Tőled tanultam. -mondta "vigyorogva". "Megfojtom, ha nem fog le valaki, megfojtom." Már készültem is rá, mikor Takonypóc szállt le és mivel először nem foglalkoztunk vele elkezdett hisztizni, hogy most ő rá kell figyelni. -Mi van? -kiabáltunk fel egyszerre mind. Ugyanis a Klauval közbe elkezdtünk veszekedni és mivel a 4 kívülálló nem értett semmit az egészből ezért az ordibálásból akarta megérteni mi történik. -Hé, ki az új csaj. -akadt meg a szeme barátnőmön. -Takonypóc, ha most azonnal nem adsz, egy nyomos okot arra miért ne nyírjam ki őt, akkor te leszel a következő! -léptem oda barátomhoz és húztam közel a pólójánál fogva. -Tudom, hogy szeretsz. -szállt be a farkasszembe. -Akkor kell vele edzened mikor ideges. -bökte oldalba Hablaty Asztridot. -Igazad van. Ilyenkor elég vikinges. -kapta a választ. Mindeközben Takonypóc belátta, hogy nem a legjobb időpontot választotta az udvarlásra /Igaz. mikor lesz jó.../ ezért nagy nehezen kibökte miért szakította félbe legjobb barátnőm kivégzését. -Találtam valamit. Nektek is látnotok kéne. -mondta a vállam fölött átkukucskálva a többiekre. Visszarántottam, hogy megint a szemembe nézzen. -Nem várhat? -néztem rá dühösen. -Hát, ami az illeti... -kezdte én meg elengedtem abban a hitben, hogy úgy fejezi be, hogy ráér, visszaindultam az "új jövevényhez". -nem, nem várhat. Tényleg meg kéne néznetek. -fejezte mondandóját. Na és itt Hablaty eldöntötte, hogy megnézzük hátha tényleg fontos. -Most köszönd meg neki. Megmentett. -mentem el barátnőm mellett.

Drága barátunk a part egyik részére egy hajóroncshoz vezetett minket. A Klaut ott hagytuk és rábíztuk Halvérre. Már kapta is Fafejtől a megjegyzéseket. -Hajóroncs Hibbanton igen ez tényleg látnivaló... -mondta. De mint kiderült nem a hajóroncs volt a lényeg, hanem ami a hajóroncsban volt. Egy csajszi. A haja egy copfba volt fogva arca nem látszott hason feküdt. Ruhája minden darabja fekete. És egy valahonnan nagyon ismerős illatot árasztott. /Nem volt büdös csak ismerős volt az illata/ Takonypócon látszott, hogy még nem is látta az arcát, de már fülig szerelmes. Alleluja. -Jaj Rixa úgy látom kiestél a kosárból. -lépett mellém Asztrid áll szomorúsággal. -Jaj, ne. -vágtam én is kölyökkutya arcot mire Takonypóc oda lépett és átkarolt. -Az én szívemben nem csak egy hölgynek van helye. -Annyira azért nem nagy baj. -toltam el magamtól. Hablaty közelebb lépett az alvó lányhoz. -Na na na! Hátrébb az agarakkal én találtam tehát az enyém. -ment, szinte már futott a hajóroncshoz. Elkezdték óvatosan ébresztgetni. -Végre megszabadulok. Legalább van valami jó ebben a napban.-tettem össze a két kezem. A hajóroncsban fekvő kezdett magához térni. Mikor felemelte a fejét akkor jött csak a fekete leves /legalábbis nekem/. Hiába a hosszú összekötött haj... Fiú volt... Azt hittem felrobbanok. -És fiú! -üvöltött a fülembe Kőfej. -Hogy az a... ezt nem hiszem el. Miért most? Miért én? -törött ki a dührohamom bár ez még a jobbik verzió volt. -Tudod mit Hablaty megtarthatod. -mondta majd oda jött hozzám Takony. -Hát édes mégis csak egy hölgynek van helye a szívemben... neked. -állt meg mellettem, elsütött egy csábító mosolyt.

Asztrid már azóta nevető görcsöt kapott mióta kiderült, hogy a hajó törött nem lány. -Nem nem nem... -estem térdre az arcom a kezeimbe temettem. -Ennyire voltam ennyire. -mutattam körülbelül egy mm-t az ujjammal. Takonypóc mellém térdelt. -Nyugi... -simogatta a hátam. -Haza megyek. Vigyél haza. -ordibáltam az újamon lévő tárgynak. Ekkor láttam meg a fiú arcát. Vagyis néztem meg jobban. Egy elég csúnya seb volt rajta. Bele néztem a szemébe nem tudtam belőle kiolvasni semmit. Sem félelmet, kíváncsiságot, semmit. Viszont nagyon ismerősnek tűnt. De nem igazán jártam Hibbanton kívül máshol szóval biztos nem láttam még. De mégis... -Hogy hívnak? -segítette fel Hablaty. Valószínűleg nem tudta mi volt az előbbi jelenet köztem és Takonypóc között. -Alexander, de hívjatok Alex-nek. -mondta kicsit félve. Közben végig engem nézett. -Én Hablaty vagyok, -kezdte a bemutatkozást- ők ott Kőfej és Fafej, a nevetőgörcsös lány Asztrid. -egy kicsit összerezzent látva Asztrid mennyire nevet. -Nyugi nem csinálja gyakran. Az előbbi jelenet férfi főszereplője Takonypóc és a női Rixa. -fura volt a nevemet suttogta Hablattyal. -Igen, honnan tudtad? -lepődött meg rajta testvérem is. Még mindig a tekintettét kémleltem. Semmit nem láttam benne. -Megérzés. -rántotta el rólam a tekintettét. Miután Asztrid abba hagyta a nevetést bekapcsolódott a beszélgetésbe neki is gyanús volt, hogy tudta a nevem. -Mi történt veled Alex? -kérdezte meg a fiút. -Hosszú történet. -mondta végig a földet bámulva. -Hát időnk az van. -válaszolta Asztrid. -Félbe kell, hogy szakítsalak, nektek van, időtök nekem ki kell derítenem, hogy, hogy került Klau ebbe a világba. Úgyhogy én visszamegyek, ti pedig felőlem maradhattok. -mondtam. Az az Alex gyerek megint végig bámult. Nem szimpatizálok vele. -Én is megyek! -hallatszok az az idegesítő hang, ami az előbb még fülig szerelmes volt Alexbe. -Nem te nem jössz. Te itt maradsz a "tulajdonoddal". -toltam oda a gyerek mellé. -De. -eset kétségbe. -A-a. Te mondtad te találtad tehát a tied. -fontam össze a kezeim. -Akkor ki visz el? -húzta ki magát. -Majd az ikrek biztos tudni akarják honnan jött a "foglyuk". -igazam lett már pattantak is fel a sárkányra. Felültem Fafej mögé és már indultunk is vissza.

Egy elég zavaros történet után kiderült, hogy mit csinált gyűrűmmel, de az, hogy amit a gyűrű csinált vele az miért történt, az nem derült ki. Röviden tömören annyi hogy piszkálta a követ és valami fehér csillám vagy mi potyogót a tőlem kapott karkötőjére, és amikor gyűrű felvilágított a karkötője is elkezdett ragyogni. És ezt nem tudom, hogy mit csinált hogy ez hogy történt. De hogyan piszkálhatta, erre is csak ő lehet képes.... Miután az ikreknek nagy nehezen elmagyaráztam, hogy ő nem egy betolakodó, hanem ő is a másik világból jött, mint én, és ő a barátnőm... Úgy viselkedtek, mint én matek órán. Kezdtem sajnálni a tanáraim. -Értitek már? -néztem a két okosra és imádkoztam, hogy végre egyszer azt mondják igen. -Igen. -szólalt meg Fafej a kérdésem után 5 perccel. -Vagyis várj... -megint elkezdett gondolkodni -nem mégse. -fejezete be gondolatát. -Feladom. Reménytelen vagy. -fordultam el. -Komolyan te nevezed őt reménytelenek. -húzta fel a szemöldökét Klau. -Én a helyedben meg sem szólalnék. -viszonoztam a grimaszt. Felemelte a kezét jelezve ezzel "oké bocsi". Közben megérkeztek Hablatyék is azzal a gyerekkel. -Na, kiderítettél valamit? -szállt Fogatlanról. Követte a példáját Alex is. Az Éjfúria mintha nem örült volna, hogy rajta ült. De aztán Alex megsimogatta és már meg is nyugodott. -Igen. -válaszoltam neki. -És ő vele mi történt? -intettem a fejemmel a sebhelyes arcú felé. -Tényleg hosszú történet. De ha akarod, elmeséli majd. -erre a mondatára felfigyeltem. -Majd? -néztem kérdőn a bátyámra. -Egy ideig Hibbanton marad. A mai éjszakát nálunk tölti. -mondta. -Oh, értem. -nem igazán repdestem az örömtől. -De ha maradok estig, akkor neki is kell egy hely éjszakára. -mutattam az éppen Takonypóc udvarlását túlélni próbáló barátnőmre. De mint az később kiderült először udvarolt neki, de mikor meghallotta, hogy a legjobb barátnőm rólam kezdte el faggatni. Ilyen az én szerencsém... -Elférünk. Remélem. -válaszolta. -Akkor folytatssuk a tanulást! -jelentette ki Halvér ezzel öltetett adva Hablatynak hogy tartson amolyan vetélkedő szerűséget. Na, mikor mi azt meghallottuk. Na meg mikor eljutott az agyamig hogy tanulni kell. -Nem, nem, nem! Tanulok én holnap eleget az iskolapadban. Hétvége van, ki van zárva! Így is húzós hetem lesz. Inkább edzek Asztriddal, de hogy ma nem tanulok az is egyszer biztos. -jelentettem ki, miközben oda mentem Asztrid mellé, jelezve ezzel, hogy inkább a halálos edzés... -Még mindig az a véleményem hogy öntörvényű vagy, te meg hagyod neki. -háborodott fel Takonypóc, mert látta, hogy Hablaty nem fog vitába szállni velem, neki mindegy hogy önvédelmet vagy elméletet tanulok, csak csináljak valamit. -Mit kezdek vele. Ha edzeni akar, edz. Úgyis meg fogja bánni. -indult össze állítani a vetélkedő helyszínét. Egyszer csak azt éreztem valaki megfogja a vállam. -Szóval akkor kezdhettjük az igazi edzést? -nézett rám a szőke hajú lány. -Kezdjük. -mondtam határozottan. Jó 10 perc múlva már bántam de mind1. A Klau beállt a sárkányvetélkedős cuccba. Mivel még nem tudod sokat a sárkányokról /sőt semmit/, ezért amolyan asszisztensféleség volt. Elég kemény edzés volt, és a legrosszabb hogy az az Alex gyerek végig nézte, ahogy Asztriddal edzünk. Nagyon zavart. Ez a gyerek nekem nagyon fura, de lehet, hogy paranoiás vagyok, ami nem jellemző rám szóval nem tudom. Mikor már végre elértünk volna az edzést fő részéhez a közelharchoz, felragyogott a gyűrűm. -Hát ezt nem hiszem el. -mondtam. -Asszem mennem kell. Sziasztok. -kiabáltam oda a vetélkedőhöz, de éppen valamin veszekedtek. Közelebb mentem. -Mondom, sziasztok! -üvöltöttem. -Megyünk? -dobta földhöz a Klau a kezében lévő papírokat. Van, hogy csapot-papot ott hagy, ha jön valami fontosabb. -Gondolom. -mondtam a gyűrűmre mutogatva. Láttam, hogy megint elhalványul, a kezem bár tudnám, mi történik ilyenkor a másik világban. Néztem a Klaut de ő egyáltalán nem kezdet eltűnni. Jött oda hozzám, próbálta megfogni a kezem, de átnyúlt rajtam. -Velem mi lesz? -esett kétségbe. -Nem tudom... Hablaty vigyázz rá!

-mondtam a másik pillanatban meg a szobámban voltam és hallottam a Klau szüleinek a hangját a konyhából. "Remek vajon mit szólnak, hogy lányuk is elájult, mint én, mostanában ami nem egészen így van, de mégis. Ez értelmes gondolatmenet volt." Gyors felcibáltam az ágyra mivel a földön feküdt. Ránéztem az órára fél órája "aludhattunk" /és fél napot voltunk Hibbanton, végre valami összefüggés/. Hallottam, hogy a szobám felé közelednek. "Na, ebből hogy magyarázom ki magam!?" Estem kétségbe. Gyors kimentem és megálltam a szobaajtó előtt ügyelve hogy ne tudjanak be menni a szobába. -Klaudia? -nézett rám az anyukája. -Na, igen. Úgy döntött le dől egyet és elaludt. -mondtam miközben becsuktam a szobaajtót. -Akkor keltsd fel. -lépett mellém Dávid, és próbálta kinyitni az ajtót. -Mit akarsz a szobámban? -húztam fel a szemöldököm. -Semmit.... -vakargatta meg a tarkóját. -Akkor tűnés. Na, szóval az a helyzet hogy azt beszéltük, hogy aludhatna itt a Klau ma este. -ezen a mondtotom mindenki, aki a konyhában tartózkodott fenn akadt. -Szó se lehet róla holnap iskola. -mondta és már próbálta kinyitni az ajtót anyuja. -De ígérem, időben lefekszünk és fel is kelünk kérlek, engedd. -néztem felváltva kölyökkutya szemmel anyura és a Klau anyujára. -Kérlek! -fokoztam. -Jó legyen. -adták meg végül magukat a szülők. -El, elbúcsúzhatok? -kérdezte anyukája. -Na, igen... Nem! -mondtam. -Miért? -tette csípőre a kezét. -Mert alszik. -vágtam rá. -Akkor majd fel kell. -próbált ismételten tesókám bejutni a szobámba. -Jaj, menj már innen! -akadtam ki rá. Nagy nehezen beletöröttek hogy most nem teszik be a lábuk a szobámba. Mikor elmentek visszamentem, bezártam az ajtóm. -na és most, vissza kéne hozni még holnap reggel előtt. -és elkezdtem agyalni.


És ez lett volna az új rész. Tudom eléggé hosszúra sikeredet. De hát ez van. Nagyon szépen köszönöm annak, aki hajlandó volt végig olvasni. Hatalmas Gratuláció!:) Legközelebbi rész jövőhét szombaton várható ha minden jól megy.  ~Rixa


Az oldalt Dóri N. szerkeszti és írja, továbbá az utómunkálatokba Klau Sz. segédkezik.  
Az oldalt a Webnode működteti Sütik
Készítsd el weboldaladat ingyen! Ez a weboldal a Webnode segítségével készült. Készítsd el a sajátodat ingyenesen még ma! Kezdd el