22.rész: Az utolsó reménysugár is kialszik

Sziasztok! Hát egy kissé elhúzódott az a "gyorsan hozom részt"., Mondjuk úgy hogy mostanság kisebb gondokba ütköztem. Nem szeretném ragozni. Próbálom a problémákat megoldani, de elég sok mindent befolyásolnak...  De az a lényeg hogy végre itt van. És nagyon szépen szeretném megköszönni a 200 oldal megtekintést. Ezt így konkrétan el se hiszem. Tényleg nagyon szépen köszönöm. Nem tudom milyen gyakran lesznek résznek... (De ez most eléggé motivált.) És a helyesírási hibákért amik sokszori átnézés után is bent vannak, elnézést kérek. De nagyon igyekszem. :) Nem tervezem tovább húzni, a következő részben Rixa sorsa eldőlik ;) Kellemes időtöltést!

Már hajnalodott, és az éjszaka folyamán sem Rixa, sem Hablatyék nem aludtak sokat, sőt Rixa látogatása után, már szinte semmit. Mindenki nyugtalan volt, de az igazi fájdalmat két fél érzett. Hablaty és Rixa. Hablaty csalódott volt, csalódott magában és a húgában egyaránt. Félreismerte, pedig szentül hitte, hogy jó ember. Rixa pedig azért, mert bátyja nem bízott benne. Cserbenhagyta, mint testvér,és ezzel fájdalmas sebeket tépett fel. Klaudia tudta, hogy valami történt, vagyis már csak remélte, bízott benne, hogy valaminek történnie kellett. Nem így ismerte barátnőjét. Szóval senkinek sem volt könnyű éjszakája. A srácoknak reggel edzés/sárkánysuli lesz, és ezt Rixa is tudta. De tudta ám, és nem volt az a pénz, ami megakadályozta volna abban, hogy megjelenjen. Hisz mégis csak azt akarta, hogy fájjon mindenkinek. Hogy érezzék, amit ő. Csak abba nem gondolt bele, hogy van valaki, aki már rég érzi, sőt talán még jobban is szenved. Ez a valaki Pléhpofa volt, aki elkönyvelte, hogy lánya hazug, nem olyan amilyennek ismerte, de valahol mégis remélte, hogy téved, és elhatározta, hogy beszél vele. A falu már ébredezett, sőt már ébren volt. Mindenki tette a dolgát. Csak Hablaty nem kelt még fel. Éber volt és kattogtak a fogas kerekek, de még nem indult el. Pedig már rég az arénában kellett volna lennie, és a "tanítványai" nem a türelemről híresek. -Ébresztő! -lökte le az ágyról Asztrid Hablatyot, aki a hátára esett, és ráadásként a fejét is beverte. -Áuu! Neked meg mégis mi bajod van? Ezt miért kaptam?! -méltatlankodott a fiú, fájó testrészét dörzsölgetve. -Nekem mi bajom? Tudtommal nem rám várnak órák óta az arénában! -kiáltotta el magát a lány. -Órák óta? De hisz még csak... -megtorpant, elgondolkozott azon, hogy mennyi idő van. -Dél, Hablaty... Dél van. -segítette ki elég dühösen a lány, majd csípőre tette a kezét. -Micsoda? Mindent értek. Adj pár percet, máris indulok. -kezdett el kapkodva pakolni. De nem volt rá sok ideje, Asztrid megragadta a fülét, lerángatta az emeletről, ki az ajtón, amíg el nem érték Fogatlant. Ő is próbálta ébresztgetni lovasát, csak hogy nem járt sikerrel. -Áu, áu, áu... Asztrid... Befejeznéd? Ez fá-á-áj. -tagolta az utolsó szót, mikor a lány utoljára háromszor meghúzta a fülét. -Ha még egyszer órákat váratsz magadra az edzésen, imádkozz, hogy ne én jöjjek el érted, mert akkor már nem leszek ilyen kedves. -nézett dühösen a fiúra, aki ösztönösen hátrálni kezdett, és ha a sárkánya nincs, el is esik. -Miért ez kedves volt? -dörzsölgette a fülét, mire Asztrid elég dühösen nézett rá. -Oké, oké értettem, csak furcsa éjszakám volt. -hajtotta le a fejét. A lány, mintha megenyhült volna -Hallottam....mit gondolsz miért csinálta?-lépett közelebb. -Az, hogy mit gondolok az nem fontos. -szorította ökölbe a kezeit. -De igen, fontos... -mondta. -Miért te mit gondolsz? -nézett gyanakvóan Asztridra. Aki nagy levegőt vett majd megszólalt. -Figyelj, amit most mondok azzal lehet, hogy te nem fogsz egyet érteni, de szerintem nem... -nem hagyta befejezni a mondatott. -Ne is folytasd... Hogy hiheted róla hogy jó? Megpróbált megölni... -kezdett el kiabálni Hablaty. -Oké figyelj, gondolkodtam... -szólalt meg, de ismét nem hagyta, hogy befejezze a mondatod. -Ne azon gondolkodj, hogy védd... Arra ott van a Klau... -mondta, majd felpattant a sárkányra és az Aréna felé vette az irányt. -Igen, jót dumáltunk. -szállt fel a sárkányára ő is... Mikor oda értek egy kis meglepetés várta őket. -Engedj el! Megfojtom! -hallatszott kiabálás az aréna felől. Nem tudták mire számítsanak. Rixa volt, akit Alex fogott vissza, vele szemben 3-4 méterre Takonypóc, akit az ikrek fogtak vissza. Köztük pedig Klau, aki hol az egyik félnek ordibált, hol a másiknak, nem igazán lány szájhoz illő dolgokat. -Ha még egyszer megpróbálod bántani az én Asztridom, én felkötlek... -üvöltött az egoista viking. -Na, ne! Mire Asztridot eltemetnék, garantálom, hogy Kőfejbe lennél szerelmes! -kapta a választ, mire Kőfej fejbe vágta Takonypócot. -Ígérd meg, hogy ez nem fog megtörténni! -mondta. -Mi? Nem! Dehogy! Fuj... -merengett el egy pillanatra, mint aki belegondol, mi lenne ha, de az arckifejezéseiből ítélve, határozottan nem tetszett neki az ötlet. Még a hideg is kirázta. -Engedj már el! Nem látod, kell neki a baj!- kapálózott Rixa, de nem járt sikerrel. -Nézd, elengednélek, de hiába bántanád, te jönnél ki belőle rosszul. És ne feledd, csak az egyik kezedet tudod normálisan használni, és igazán hagyhatnád, hogy megnézzük nem tört-e el... -válaszolta Alex és továbbra sem engedett a szorításon. -Engedd csak el, olyan, mint a testvére! -hallatszott Takonypóc hangja, aki már nem kapálózott, de az ikrek továbbra sem engedték el. -Milyen is pontosan? Csak, hogy tisztában legyek a tulajdonságaimmal. -válaszolta a lány, és már ő sem próbált szabadulni. -Gyenge? -mondta Kőfej. -Nyápic? -találgatott Fafej. -Béna. -szólalt meg határozottan Takonypóc. -Főnőkösködő. Idegesítő.-szállt be mindenki meglepetésére Rixa is. -Rixa...- nézett rá Klau meglepetten. -Mivan? Őszinte vagyok... -mindenki meglepődött, és láthatóan az ellenséges felek is lenyugodtak annyira, hogy már nem kellett lefogni őket. -Hablaty. -szólalt meg Halvér, aki eddig a háttérből követte a történéseket. -Oh, épp rólad beszéltünk. -mosolyodott el Rixa, mire a mögötte lévő Alex alig hallhatóan felnevetett. -De csak jókat, csak jókat. -szólalt meg Fafej. Valószínűleg valamit megakart épp úszni. -Ez így nem teljesen igaz... Mi jókat... Rixa szidott... -szólalt meg Takonypóc, és Rixa agyvize ismét felforrt, nekirontott a fiúnak és bal kezével a falhoz szorította. -Ha nem fájna a csuklóm te már nem élnél! -mondta. Az aranyló szemeit napok óta nem látták. Szép lassan váltott át narancssárgába, míg el nem érte mostani vörös színét, már csak meg kellett volna tanulni villámokat szórni a szemével és Takonypóc többet nem ment volna a közelébe. Alex ragadta meg a fájó testrészét. -De komolyan, biztos nem... -nem tudta befejezni. Rixa egy tőrt rántott elő a csizmájából, majd Alex nyakához tartotta. -tört-e el... -fejezte be a mondatot. -Ha még egy egyszer hozzám érsz, letépem az ujjaid, amivel hozzám értél és megetettem veled! Világos? -nézett érzelemmentesen a fiú szemébe. -Mint a nap. -emelte fel a kezeit megadóan. -Mi van azzal a kijelentéssel, hogy nem bántana senkit? Hm? -nézett Takonypóc Klaura. -Oh, fogd be. -szólalt meg megvetően. -Mit keresel itt? - szólalt meg Hablaty is. -Van egy kis elintézni valóm. -válaszolt sejtelmes hangon. Tudta mit akar. -Még nem bántottál elég embert? -vonta fel a szemöldökét testvére. -Hablaty... - szólt közbe ezúttal Asztrid. -Mi van? Őszinte vagyok. -próbálta utánozni húga hangsúlyát. -Nem bántottam senkit... -fonta össze kezeit. -Még... -forgatta meg a szemeit Hablaty. -Ahogy mondod. Akarsz te az első lenni? -húzta gonosz mosolyra a száját.

. -Ki vagy te? -szólalt meg egy csalódott hang a hátuk mögül. -És mit csináltál a barátnőmmel. -nézett rá szinte könnyes szemmel. -Nem csináltam semmit.-rántott vállat.-Még most sem bántottál senkit? -húzta fel a szemöldökét Hablaty. -Egy ujjal sem. Én maga vagyok a jóság és kedvesség elő példája.-húzta ki magát. Az Ikrek, Takonypóc és Alex is elkezdett ezen kuncogni. -Asztridot bezzeg majdnem megölted, igazad van, egy igazi angyal vagy... -mondta megvetően. -Egy bukott angyal. -tette hozzá Takonypóc, aki még mindig az előző kijelentésen nevetett. Mire Rixa csak grimaszolt, majd visszafordult testvére felé-Mondod ezt pont te... -nézett Hablatyra gonoszan. -Hogyan? -kezdett ideges lenni a fiú is... -Mondod ezt pont te..-ismételte meg előbbi mondatát szép lassan.-És ezt hogy kell érteni? -lett egyre dühösebb. -Oh mindenki úgy értelmezi, ahogy akarja... -válaszolt nyugodtan, sejtelmesen. -Te majdnem megöltél egy embert. -szólalt meg miközben vissza folytotta a kiabálást. -A hangsúly a majdnem-en van. -vágta rá nyugodtan. Senki nem szólt közbe. -DE AZ EGY EMBER ÉLET! NEM IGAZ, HOGY NEM FOGOD FEL! -fakadt ki Hablaty. -Tudod legalább annyit vártam volna, hogy megkérdezed miért csináltam, vagy hogy megkérdezd hogy vagyok a történtek után, vagy hogy el gyere utánam az erdőbe. De te ölbe tett kézzel ültél, vagyis nem, mert aludtál. -mondta szemrehányóan. -MAJDNEM MEGÖLTED ASZTRIDOT! MIT KELLETT VOLNA TENNEM?! GRATULÁLNI! UTÁNA PEDIG FEGYVERT FOGTÁL A SÁRKÁNYOMRA -kiabált rá. -ARRA A SÁRKÁNYRA AKINEK TALÁN MEGVÁLTÁS LETT VOLNA A HALÁL MIUTÁN MEGFOSZTOTTAD A SZABADSÁGÁTÓL. -viszonozta a hangerőt a lányt. Hablaty lefagyott. Mindenre számított csak erre nem. De Rixa folytatta. -Ha jól látom Asztrid él és virul. Semmilyen testi sérülést nem szenvedett miattam, és ez Fogatlanra is igaz, ha az én szemszögemet nézzük. De ha nem, akkor te sokkal többet ártottál neki, mint én valaha is fogok. -tartott egy kis szünetet és megszólalt a tegnapi hang a fejében "Rixa állj!" parancsolt rá a lányra, de ismét figyelmen kívül hagyta. -Ráadásul meg is ölhetted volna, sőt megakartad ölni. -meg állt és várta a reakciókat "Rixa fejezd be!" szólalt meg ismét a hang. -De. Nem. Tettem. -tagolta a fiú a választ. -Ahogy én sem. -"Rixa elég!"-Szóval igazán nem értem mi bajod. -"Ne folytasd. Hagyd abba!"-Mert, ha úgy igazán bele gondulunk -emelte fel a hangját. -Akkor azt hiszem kettőnk közül nem én követtem el a nagyobb bűnt! Hiszen te mihelyt valami rosszat csináltam egyesen félre álltál. És ha jól emlékszem nem is foglalkoztál azzal, hogy milyen állapotban vagyok. Ráadásul a Klauba is bele beszélted, hogy ilyen, meg olyan szörnyű vagyok. Pedig aztán régebb óta ismer, és azt hiszem sokkal jobban is.Mondhatsz bármit, nem fogsz meggyőzni arról, hogy én rosszabb ember vagyok nálad! -tett pontot a beszélgetés végére.

-De az vagy... -hallatszott egy hang a kapuból. -Hablaty azért tette, hogy elfogadják, neked mi a magyarázatod? -lépett be Pléhpofa az Arénába. "Ne mondj semmit! Tudom mit akarsz mondani... Nehogy megszólalj!"visszhangzott Rixa fejében. És egy ideig meg is fogadta. Asztrid oda ment Klau mellé, és súgott neki valamit, amitől a lány szemében ismét felcsillant a remény. -A rémálma! Emlékszel? Amit meséltetek. -súgta. -Úr isten! A próba... ez az a kihívás... Ez egy belső harc, amit maga ellen vív. És az élete a tét. -esett le neki a tantusz. -Ha engem kérdezel szerintem elvesztette. -lépett oda melléjük Halvér. -Köszönöm a biztatást... -grimaszolt Klau. -És mit csinálunk most? -kérdezte a fiú. -Beszélünk a fejével! -jelentette ki határozottan Klau, mire mind ketten nagyot néztek. -Meg vagy te húzatva? Az ő fejével akarsz beszélni? Tisztában vagy vele hogy nem önmaga, és nem fog megölelgetni... ugye? -adott hangot egyet nem értésének Asztrid. De mintha a falnak beszélt volna. Klau elindult barátnője felé, és még épp időben ért oda. Rixa már nyitotta volna szóra a száját, és ha megszólal az eddigieknél is nagyobb botrány lett volna. Megállt szembe vele és befogta a száját. -Befogod, most én beszélek. -mondta határozottan. Rixa megfogta a lány csuklóját, és elemelte kezét a szájától. -Most az hiszed megijedtem? -húzta fel a szemöldökét. -Azt mondtam, kuss. -erre nem reagált -Jó, most hogy ilyen jól megértjük egymást, nézz rám! Ez nem lehetsz te... -kereste a tekintetét, de nem igazán találta, vagyis nem érezte, hogy figyel rá, hogy komolyan veszi, mint akiből kihalt az érzelem. - Biztos vagy benne? -vonta fel a szemöldökét. -Te nem vagy ilyen... És bármi csinálja ezt veled, le tudod győzni. Pontosan tudod ki vagy, és hogy ki szeretnél lenni. -próbált hatni rá, de mondatai süket fülekre találtak. -Jajj ez csak a közhelyes duma... Annak mondd, akit ez meghat... -forgatta meg a szemit, mint akinek éppen csak beszóltak.- Figyelj, uralkodni akar rajtad az a valami... De le kell győznöd... Nézd, elhiszem, hogy nehéz... De emlékezz az álomra...-próbálkozott újra. -Jaj, most meg az álmok, mi jön ezek után, csúszkálunk a szivárványon miközben az élet igazságairól papolsz... -szólalt meg szarkasztikus gúnnyal. -Figyelj ide! -kezdte volna újra, de közbe vágtak. - Oké hallgassuk a nagy bölcset, aki nem tudja elviselni, ha nincs igaza... -fonta össze a kezeit. -Rixa ha nem sikerül, az életeddel lakolsz! -kiabált rá a lányra. Itt fogta fel, hogy mi is történik pontosan. Megint úgy érezte, mintha valami emésztené fel belülről... De ezúttal nem akart engedelmeskedni. Nem akart meghalni... Pedig igen közel járt hozzá... A külvilág elhalkult. Az érzés egyre erősebbé vált, és azt érezte, hogy belülről akarják megfojtani. Már majdnem sikerült is, mikor Asztrid ragadta meg a kezét, és rántotta vissza a valóságba. -Oké ezt most lehet abbahagyni... Te nem ilyen viking vagy... Nem is ilyen lány vagy... És közhely ide vagy oda, most azonnal erőt veszel magadon, legyőzöd azt a valamit, és újra a vakítóan sárga szemeiddel fogod oltogatni Takonypócot, vagy két akkora pofont adok, hogy az 5 sárkánynak kell össze szedni a darabjaid!!! Remélem világos voltam...Mindenki befogta, és várta a reakciót. De Rixa nem szólt, nem tudott megszólalni. Nem kapott levegőt, érezte, ahogy elhagyja az ereje, és összeesett. Mindenki lefagyott. Időközben Hablaty is rájött mi történik, a többiek pedig csak figyelték az eseményeket.

             Köszönöm hogy elolvastad! Ha már itt vagy adj nekem vissza jelzést; )