17.rész: Emlékek hiányában

Sziasztok! Úgy látszik a nyuszika megtojta az új részt. Igaz a történetben nincs húsvét mert történetesen el vannak marada időben 2 hónappal... De megoldjuk.. ;). Hoztam volna előbb is de a wifi imád engem szívatni..  :/ Ez van.. Inkább nem mentegetőzöm tovább. Jó olvasást! ~Rixa

Egyszer az életben figyelhetnél végre kicsit rám... - mondtam kicsit dühösen és sértődötten a Klaunak. -Figyelek... - válaszolt miközben a telefonját nyomta végig... - Francokat... - kaptam ki a készüléket e kezéből. Egyszerre lepődött meg és akadt ki rám... - Mi bajod van? Figyeltem! -kapta ki a kezemből villámokat szóró szemmel. Na, igen én vagyok a rossz. -Igen csak nem rám... - dobtam le magam az íróasztalhoz és elkezdtem nyomni a Laptopom. -Jó akkor sértődj meg Igen hisztis vagy mostanság. -mondta majd visszafeküdt. Esküszöm, ő nem tudja elfogadni, ha nem ő a sértett fél... Mindig ez van, ha veszekszünk neki áll feljebb. Márpedig nekem van igazam nem figyelt rám... Kb. tizenöt percet ültünk a szobában full kussban... Ha anyuék itthon lettek volna már bejöttek volna békíteni... De egyszer csak a gyűrűm kezdett el világítani, és már zuhantam is. Alattam az Aréna a srácokkal és a Klauval. Ez marhára nem ér, engem mért tanít ez az ékszer repülni... Sikeresen rá estem Fogatlanra, vagyis nem is estem, hanem ő ugrott alám, hogy puhára esek. Lekasszálódtam a sárkányról majd egy alapos simogatással megköszöntem, hogy ő legalább gondolt rám. -Ni'csak, ki van itt?- "üdvözölt" összefont karokkal, gúnyosan Takonypóc. -Neked is, szia. -válaszoltam. -Én nem köszöntem! -emelte fel büszkén a fejét. Még ha lenne is mire büszkének lennie... - De én igen. -húztam fel a szemöldököm. -Tudom, ám mire megy ki a játék -na vajon - de nem fog össze jönni.. -közölhetnéd végre velem is hogy mi-én erős maradok. -fejezte be mondandóját, amit megsúgom nem csak én nem értettem. -Ha te mondott Takonygombóc. -mormogtam, de nem elég halkan, mert halotta. -Nem ér sértegetni boszi... - vágott vissza. -Ki mondta, hogy sértés akart lenni? -léptem hozzá közelebb majd szálltam be egy farkas szembe, amit megnyertem. Közben, gondolom a többiek megunták a színjátékot, ezért /végre/ elkezdtek velem kommunikálni. -Hogy vagy? Emlékszel már valamire? -lépett hozzám közelebb Asztrid. -Nem. Legalább annyit mondhatnátok, ti mit látatok. -válaszoltam neki. Asztrid ránézett Hablatyra és csak utána válaszolt. -Mi nem láttunk semmit. -Most hazudsz! -tettem csípőre a kezem.

. -Miért hazudnék? -méltatlankodott a szőkeség. -Hát egy: ránéztél Hablatyra, gondolom azért, hogy elmond-e nekem. Kettő múltkor valami villanásról hadováltatok szóval biztos, hogy látattok valamit. -Habozott mielőtt válaszolt volna. -Nem láttunk semmit. -próbált meggyőzni. Nem jött össze. -Miért hazudtok? Mit nem akartok elmondani? Csak egy villanás... Annyit igazán elmondhatnátok, hogy milyen volt. -Hablaty közelebb lépett. -Nem akarunk mondani semmit, amíg te nem emlékszel valamire. Ráadásul apa szerint se jó ötlet... - nézet a szemembe. -Miért is? -kérdeztem vissza. -Mert nem akarja, hogy felzaklassunk. -kaptam a választ Halvértől. -Oh, abban benne vagyok, ha ennél hisztisebb lesz, kiakadok. - szállt be a beszélgetésbe Klau. -Nem vagyok hisztis! -fordultam a barátnőm, felém. - Áh, dehogy... Te? Mégis hogyan? -mondta gúnyos hangsúllyal. Inkább nem szóltam "nem szól, szám nem fáj fejem" alapon, amit mellesleg gyakrabban kéne alkalmaznom. -Oké. Szerintem csináljuk egy gyors felderítést a sziget körül, addig is lenyugszanak a kedélyek... - törte meg a csendet Hablaty hangja. -Minek? -kapták fel a fejüket az ikrek. -Megnézni Alvin vagy a száműzöttek nem ólálkodnak-e a sziget közelében. Ezért. -pattant fel a sárkányára Takonypóc. Nem gondoltam, hogy lesz, amikor egyet ért Hablattyal. -Pontosan. 4 csapat lesz. Én és Halvér, az ikrek, Asztrid viszi Kalut. -ennél a szónál barátnőm félbe szakította: - Az, Klau! -javította ki. -Ilyen fura névvel csodálkozol, ha elrontják. -vágta rá Fafej. -Komolyan? Az én nevem a fura FAFEJ? -fonta össze a kezeit barátnőm. -Igen. -támadt ismét fafej. -Ebbe ne menjünk bele. -szóltam közbe. -Szerintem se. Klau, Kalu, mi a különbség? -méltatlankodott az igen okos. -Oké szóval ott tartottam, hogy Asztrid és KLAU. -figyelt a helyes kiejtésre -és Takonypóc Rixa. -fejezte be. -Micsoda! -csenget fel egy hang és nem, nem az enyém volt. Ezúttal Takonypócnak nem tetszett a helyzet. -Takonypóc. -kezdte forgatni a szemét Hablaty. -Nem leszek vele! -kezdet kiabálni. Nem értettem mi baja. -A múltkor még bármit megtettél volna, hogy vele legyél. -mondta unottan a bátyám. -De az óta, szakítottunk! -na, itt eset le mire gondol. Azt hittem agyvérzést kapok... nem is voltunk együtt.

Szakítottatok? -nézett rá kérdőn Halvér. -Igen rajta kaptam Alexszel. -fonta össze a kezeit. -Rixa! -Dóri! -néztek rám a meglepettebbnél meglepettebb arcok. -Mi van? Csak beszélgettünk. -nem értettem miért olyan meglepő. -Oh, több volt az, mint beszélgetés. -emelte fel ismét a hangját. -Nem úgy volt, hogy utálod? -nézett rám kérdőn rám Asztrid. -De úgy volt és úgy van. Oda jött. Küldtem volna el. -dobtam csak úgy simán oda. -Jó lehetne, hogy hanyagoljuk a témát... Klau te mész Takonypóccal. -zárta le a beszélgetést. -Mi megyünk Északra. Asztrid Kelet. Az ikreké Dél. Takónypóc a maradék. Indulás. -mondta majd mindenki felpattant a sárkányra. Eleinte csendben kémleltük a terepet, végül Asztrid szólalt meg-Szóval akkor most utálod Alexet? -tette fel a kérdését. -Igen. -válaszoltam. -Akkor miért beszélgettél vele? -jött a következő. -Mert oda jött. -Igen bőbeszédű vagy.. -mondta. -Van egy rossz érzésem vele kapcsolatban... Nem szeretek a közelében lenni, de csak akkor tudhatom meg honnan tudta a nevem, ha összebarátkozom vele. -válaszoltam, ki nem mondott kérésére, hosszabban. - Tarts közel a barátaid, de még közelebb az ellenséget taktika? -fordult félig felém. -Nem az ellenségem. Még nem. -ez volt az utolsó mondat, ami ide tartozott majd témát váltottunk. A végére már csak úgy repültünk és beszélgetünk, szinte mindenről. De pár percre elfogott egy nagyon rossz érzés. Majdnem leszédültem a sárkányról.

Majd egy elég homályos emlékképre hasonlító valamit láttam egy két másodperc elejéig. Mintha egy sárkány rajzolódott volna ki előttem. De nem tudom pontosan milyen. Asztrid észrevette, hogy valami nincs rendben, ezért /na meg, mert közben ránk sötétedet/ haza vitt, majd ő is elindult haza fele. Otthon Hablaty és Pléhpofa fogadott ugyan azzal a kérdéssel: - Emlékszel már valamire? -gondolkodtam elmondjam-e azt a fura valamit, de arra a következtetésre jutottam, hogy nem jelent semmit, ezért csak annyit feleltem nem és felszaladtam az emeletre, remélve hogy ott találom a Klaut. Szerencsém volt, vagyis félig Alex is ott volt. Hol fogunk így aludni, de komolyan? -Szia! Hol voltál. -pattant fel Fogatlan mellől. -Asztriddal repültünk meg beszélgettünk. -foglaltam el azt a helyet ahonnan éppen felállt és megsimogattam az Éjfúriát, aki kifejezetten élvezte főleg, hogy Klau is csatlakozott. -Szóval már nem félsz a sárkányrepüléstől. -szólalt meg Alex is. -Nem mondom, hogy nem félek... de már nem érzem kellemetlennek. Mondjuk így. -mondtam majd elfoglaltam azt a kis zugot, ami a szobában nekem van fenn tartva. -Te hol fogsz aludni? -néztem a hosszú hajú fiúra /eskü herótot kapok attól a hajtól/. -Én ma Halvérnél alszom. -válaszolt. -Akkor miért vagy itt? -vontam fel értetlenül a szemöldököm. -Mert gondoltam a Kalunak kell a társaság. -javítás következik. -Az KLAU! Betűzzem? K-L-A-U. Nem Kalu... -sajnos vagy nem sajnos nem tudtam vissza tartani a nevetést az a hangsúly, amivel mondta. Természetesen hozzám vágta a legkézenfekvőbb dolgot, ami jelen esetben a lábbelije volt. Szaggal rendelkezett, az biztos. Alex közben könnyes búcsút vett: se szó se beszéd lelépett. /Biztos megérezte a lábszagot XD/ Az este hátralévő részében nem történt semmi érdekes csak a poénkodás és szintén a duma, amibe időközben csatlakozott Hablaty is. Viszont az éjszaka szó szerint egy rémálom volt...