4.rész:Rettenetes jövevény

2016.12.10

Minden nap egy új esély. Tartja a mondás. Én az mai új esélyemet egy pingpong verseny keretében használtam fel. Úgy indultam el, hogy biztos vesztek. És mindenki legnagyobb meglepetésére nem vesztettem, hanem épp hogy nyertem. Azt, hogy mi történt a múltkor pontosan még magam se tudom, viszont igyekszem rájönni. Azóta nem voltam Hibbanton, valószínűleg mert félek egy kicsit. Na meg, mert biztos nem kerültek bajba amit nehezen tudok elképzelni... Kb. másfél hét telt el. Azon kívül, amit meséltem még nem volt ilyen eset. Éppen a szobámban voltam kiraktam az érmeim, amiket szereztem. Amikor szó szerint kiszaladt alólam a szék. Vagyis nem kiszaladt, hanem aranyos öcsikém kirúgta alólam. Éreztem, hogy felvilágít a gyűrűm, és nem éreztem a leeséssel járó fájdalmat. A másik világban voltam. Ez utal az erdőt láttam. -Jajj nem már... Megint. -mormogtam magamnak. -Hablaty! -kiáltottam el magam. El is kaptak. Áleluja. -Rég láttalak. Jó hogy itt vagy. -mondta miközben én megint teljes erőmből elkezdtem kapaszkodni belé. -Jó újra itt lenni bár jobb lenne a földön. -mondtam neki. Az ikrek kerültek mellénk Hablaty feléjük fordult. -Nem láttátok Halvér? -kérdezte aggódó hangon. Kőfejnek szerintem élete lehető legokosabb mondata hagyta el a száját.. -Én láttam. Tegnap..az számít? -itt fel kaptam a fejem a szemem most is csukva. -Komolyan? Én meg akkor láttam.... -itt Hablaty besegített mivel másfél hetet voltam távol az én világom béli időszámítás szerint. Nem tudtam az itt mennyi idő volt. -3 hónappal. -mondta aztán folytattam. -ez előtt. Itt elgondolkodtam egy kicsit. Majd felkiáltottam. -Mennyi? -mondtam továbbra is csukott szemmel. Egyszer csak azt éreztem, hogy valaki ki akarja bökni a szemem. Fafej volt az. -Szerintem valami baj van a szemével. -mondta az említett érzékszervem böködve aztán a másikat is elkezdték böködni az meg Kőfej volt . -Egyet értek fafej gondolatával. -mondta. Még tartoztattam magam majd megszólaltam. -Hablaty tegyél le! Most! -mondtam neki. Leszálltunk, az ikreknek az egyetlen szerencséjük az volt, hogy őket éppen Takony kezdte el kifilézni. -Héé tökfejek nem látok? Így is nehéz Kampóval! -kiabálta Takonypóc a két cipzárháton lovaglónak. -Nem tehetünk róla, hogy a sárkányod nem szeret. - védekeztek. Hablaty oda állt közéjük, próbálta békíteni őket nem túl sikeresen. Asztrid csak nevetett. Én nekem nem volt kedvem hallgatni inkább leültem egy sziklára és elkezdtem a porba rajzolgatni. Egyszer csak azt hallottam, hogy mozog valami a bokorban. Megfordultam elővettem az íjam. Óvatosan mentem előre mikor a fejem fölül megszólalt egy hang. -Jé Rixa. -megugrottam, és a fán logó ember orrához tartottam az íjat. Halvér volt az. -Én is örülök neked. -mondta miközben eltolta az orrától az íjat. Megkönnyebbültem. -Halvér -mondtam fellélegezve miközben elraktam az íjam. -Csak te vagy? A frászt hoztad rám -mondtam a fán lógó fiúnak. Még remegő hangon válaszolt. -Az érzés kölcsönös. -itt leesett hogy egy fán lógó emberrel beszélek. -Mégis mit keresel te ott fenn? Nem akarsz lejönni?-kérdeztem meg végül. Halvér rám nézett majd a hátam mögé. -Nem, tudod itt sokkal nagyobb biztonságban érzem magam, mint amilyenben te ott lent vagy! -nem értettem mit akar mondani. Miért lennék itt veszélyben. Megfordultam és egy robbanás arrébb lökött. Már nem csak Takony és az Ikrek veszekedtek, hanem a sárkányaik is. -Édes Istenek mi folyik itt! -kiáltottam el magam. Halvér befogta a szemét. Legszívesebben én is azt csináltam volna. Fél szemmel figyelt engem. Felálltam az előbbi sziklára. Majd mutattam Halvérnek hogy egy pillanat. Még láttam hogy befogja a fület. -HÉÉÉÉ! EMBEREK! -kiáltottam fel. Mindenki elhallgatott és befogták a fülük. -Szóval most hogy mindenki figyel rám. HA MEGAKARJÁTOK ÖLNI EGYMÁST, AZT TISZTES TÁVOLSÁGBÓL TEGYÉTEK! -üvöltöztem ismét. Majd vártam egy kicsit hogy elvegyék a fülük elől a kezük. -Ha nem túl nagy kérés. -mondtam a lehető legnyugodtabb hangon. -Oké Hablaty most már hivatalos a húgod egy hárpia. -mondta Takony a fülét vakargatva. Ránéztem amolyan "élni akarsz még?" tekintettel. Hablaty pár másodperc múlva megszólalt. -Miért is hárpia a húgom? -nézett rá kérdőn. -Ki más tud így kiabálni. -mondta Póc. Megforgattam a szemem. Oda fordultam Halvérhez. -Szóval... hol tartottunk? -kérdeztem majd félve a többiek felé mutatott. Megfordultam és a Siklósárkány tüskéjével amik felszegeztek a fára, Cipzárhát gázzal és egy Lángoló szörnyen nagy rémséggel találtam szembe magam. Na meg egy veszekedő bandával akiket szintén Hablaty próbált kibékíteni. Mindenki rám nézett. -Egy másodpercre se fordultam el! -mondtam nekik. Az Ikrek Takonypócra, Takonypóc az Ikrekre mutatott és egyszerre megszólaltak:-Ő volt! -Asztrid megfogta a fejét Hablattyal egyetemben. Fafej törte meg a csendet. -Megtaláltam Halvért! -Itt felsóhajtottam...

Mikor leszedtük Halvért a fáról. Hablaty már faggatta is hogy, hogy a fenébe került fel oda. Elvileg megijedt egy lángoló mókustól. Mikor megunta a vallatást elindult haza a többiekkel egyetemben. Hablaty és én maradtunk. -Lángoló mókus... Hallottál már valaha bármi ilyesmit? Vagy a te világodban élnek? -kérdezte nevetve Hablaty. -Nem. Ami azt illeti ott ahol én élek mókust is ritkán látni. -mondtam én is vigyorogva. Lángoló mókus? -De mindenkép te leszel az első akinek elmondom ha látok egyet. -Hablaty elnevette magát majd felült Fogatlanra. Mind ketten rám néztek. -Messze van a falu? -kérdeztem meg. -Nem miért? -kérdezett vissza Hablaty. -Akkor azt hiszem gyalog megyek. -mondtam neki. Meglepődött nem tartotta jó ötletnek. -Biztos vagy benne? -kérdezte aggódva. -Teljesen -mondtam neki magabiztosan, legalább is próbáltam. Kellett egy kis magány. Hablaty rám nézett látta, hogy nem vagyok benne teljesen bíztos de nem tartott fel. -Az íjad nálad van? -kérdezte. Bólogadtam. -Akkor... Vigyázz magadra. Ha egy órán belül nem vagy a faluba visszajövök és magam akadályozom meg, hogy oda érj. -mondta mosolyogva. Visszamosolyogtam mire felszállt. Láttam, hogy nem olyna sebességgel megy, mint szokott. Én is elindultam a fejemet lehajtottam. 2 lépést sem tettem mikor egy lángoló valami az arcomra ugrott. Elkezdtem torkom szakad tából kiabálni. -HABLATY! LÁNGOLÓ MÓKUS! -üvöltöttem. A sárkány közbe végig járta a testem majd mikor szembe találkozott az arcommal megint. Bele nézett a szemembe abba hagyta a lángolást mintha megnyugodott volna, majd tovább állt. Mihelyt leszállt rólam Hablaty abban a pillanatban érkezett meg. -Miaz? Mi történt? Jól vagy? -kérdezte aggodva. -A sült húsom leszámítva jól vagyok. Mi a franc volt ez? -mondtam idegesen az égés nyomokat simogatva. Szerencsére az arcom nem égett meg annyira csak a kezem. Az viszont... Nagyon remélem hogy a másik világbeli testemen nem látszik.. -Mi mi volt? -kérdezte Hablaty. -Éppen ezt kérdeztem én is. -mondtam neki. -Arra ment. -Mutattam abba az irányba amelyikbe elindult miután belenézett a szemembe. -De mi? -Hablaty még mindig nem érti hogy nem tudom mi volt. -A lángoló mókus. -mondtam neki. -A mi? -nézett rám értetlenül. Felpattantam és elindultam. -Gyere már. -kiáltottam vissza. Mikor vissza néztem láttam ahogy Hablaty ránéz Fogatlanra és hallottam amint ezt mondja neki:-Lányok...Ki érti őket. -és Fogatlan is megrántotta a szárnyit leütve ezzel Hablatyot mivel a nem előre figyeltem nem láttam merre megyek és szerencsésen bele ütköztem egy fába. Oda jöttek megnézni, hogy egyben vagyok-e. Ránéztem Fogatlanra. -Ez csakis a te hibád! -mondta neki mire elkezdett nyalogatni. -Jó, jó Hablaty hibája. -mondtam nevetve és abbahagyta. Hablaty eközben elpártolt tőlünk úgy döntött nem lesz nyálas. -Rixa. -mondta felvillanyozva. -Igen? -mondtam miközben próbáltam eltolni magamtól Fogatlant. -Megvan a lángoló mókus! -mondta még mindig izgatottan. -Komoly. -szaladtam oda hozzá. -Hm, azt hittem legalább mókus szerübb. -mondtam neki mire rám nézett. -Ez nem mókus hanem egy sárkány. -mondta majd felvette és elkezdte simogatni. -Ohh így sokkal több értelme van. -mondam neki. -Menjünk mutassuk meg a többieknek. És nem, nem mész gyalog -mondta miközben felszállt Fogatlanra. Mivel én nem követtem a példáját, hanem elindultam a két erős lábamon,a két erős lábam Hablaty és Fogatlan jóvoltából nem érte a talajt. -Aranyos vagy. -mondtam.

Az arénában voltunk. Halvér majd kiugrott a bőréből "ez ilyen jó lesz az amolyan izgalmas na meg ott van az is na hát az igazán szuper". Pörgött forgott még nem láttam ilyen boldognak. Én a sárkányt vizsgáltam a szememmel mivel mikor legutóbb hozzá értem leperzselte a védő rétegem. Az Ikrek kezdték unni Halvér boldogságát és egy szerencsétlen pillanatban meglökték, rám esett. A két marha elkezdett nevetni már össze is estek majdnem. Takonypóc meg azt kiabálva "megmentelek édes" ránk ugrott. Esküszöm, azt hittem ott fogok kilapulni. Itt már Asztrid is nevetett. -Takonygombóc! Szállj le! Csak tetőzöd a bajt. -kiabáltam levegő után kapkodva. Nem szállt le. -Ha most azonnal nem szállsz én esküszöm, ha ezt túlélem... -nem fejeztem be mert leszállt. -Ha túléled? -lepődött meg Halvér. Nem tudott felállni. - Igen Halvér, de ha még egy percig rajtam fekszel akkor a túlélési esélyem egyenlő lesz a nullával. -mondtam, de még mindig nem kaptam levegőt rendesen. -De ...-kezdett volna beszélni. -Halvér állj fel! -ezt már nem tudtam hangosan mondani oxigén hiány miatt. Mikor végre felállt és képes voltam lélegezni, még egy darabig a földön maradtam. Asztrid oda ment Takonyhoz oldalba bökte -Jó voltál! -mondta neki nevetve. Mire az a nagyon okos büszkén elkezdett mosolyogni. Szép lassan elkezdtem feltápászkodni. -Együtt érzek Bütyökkel. -mondtam miközben leporoltam magam. Halvér egy kicsit elszomorodott. -Anyukám szerint csak izmos vagyok. -nem akartam megbántani. -Ohh -csak ennyit mondtam ki hangosan -az enyém szerint nem. Egyszer csak felfigyeltem a két idiótára akik majdnem megfulladtak annyira nevettek. Elővettem az íjam, tettem egy 180 fokos fordulatot és kilőttem egy nyilat. Megijedt mindkettő és felpattant a sárkányára, majd kirepültek az arénából. -Hablaty. -mondtam full idegesen. -Nyugi. Inkább törődjünk a sárkánnyal. -mondta és oda ment a sárkányhoz. Elkezdték leméregetni.


A hozzászólást egyenlőre csak így tudom megoldani.. Ha elérhetőséget írsz szívesen válaszolok, azon hogy a válaszom ide tudjam írni még töröm a fejem.