3.rész: Így indítsunk új életett

2016.12.06

4 nap telt el. A másik világban/21.század/ szépen lassan minden helyre jött. Már nem éreztem annyira fáradtnak magam kevesebb feladatott kaptunk. Tesiből egy darabig felmentésem van. Hétfő volt ötödik hatodik óra Tesi de én nem tornázhatok, még nem. Előbb haza tudok menni. Nehéz nap volt jó lesz, végre kicsit piheni. Mikor hazaértem gyors ettem és már készültem volna tanulni mikor észrevettem, hogy felvillant a gyűrűm. "Szuper" gondoltam magamban. Gyors ránéztem az órára, hogy bemérjem, mennyi időm van. Lefeküdtem, mert ha a gyűrűm felvillan, akkor a testem marad, én viszont megyek. És már éreztem is hogy zuhanok. Nem lepődtem meg viszont bekapcsolt az, az emberi ösztön, amikor érzem, hogy baj van és síkitok. A szemem megint csukva. Mikor kinyitottam láttam, hogy 1 méterre vagyok a víztől, már vettem is a levegőt a vízbe érkezéshez aztán végre valaki elkapott. Elég zötykölödős úttat jártunk be mire a lábamon álltam megint. Szokás szerint egy sziklaszirten voltak a srácok. Tudtam, hogy Takonypóc kapott el, mert ki más repül úgy, mint ők. Igazándiból reméltem, hogy nem tapasztalom meg mert kívülről valami szörnyű. Mivel Takonypóccal való repülés után kész csoda hogy a hajam a fejemen maradt. Megigazítottam a hajam,ami egy fonatba volt fonva. Megakartam győződni róla, hogy még meg van. Megfordultam leterítettem és elkezdtem mind két kezemmel ütni. -Mert ugye ki kellett centizni! -ordítottam neki. Hablaty oda jött, hogy leszedjen róla. Mivel neki nem sikerült hívta Asztridot, aki nyilvánvalóan élvezte a helyzetet. Végül megsajnálta Hablatyot és segített neki. Megfogta a vállam és elkezdett lehúzni Takonyról. -Oké, akármennyire is élvezzük, hogy ezt csinálod sokkal jobb lesz látni, mikor elveszti a legjobb trükk versenyt. -itt már poroltam le magam. Oda fordultam az egoista viking felé ő meg rám kacsintott. Ha nem éppen akkor szedtek volna le róla.... -Mond csak a másik világodban is ezt csinálod? -kérdezte meg végül, kelő távolságból. Én kihúztam magam elkezdtem sétálni a szikla szirt széléhez. -Nem... -mondtam, gonosz mosollyal az arcomon, leültem, kényelmesen elhelyezkedtem -ők nem ússzák meg ennyivel. Róluk nem rángatnak le. - csend lett. Amit természetesen az ikrek törtek meg. -Akkor most elkezdjük a versenyt vagy nem? -Itt felkaptam a fejem. Szeretek versenyezni ráadásul most jól jönne egy kis izgalom. Megfordultam és tiszta vigyorgós fejjel felálltam. /Volt már így indított balhé, abban az elmúlt 4 napban../ Asztrid mikor meglátta gyors oda ment Viharbogárhoz. Az ikrek egybe fejeltek, Takonypóc még mindig tartotta a tisztes távolságot. Hablaty meg csak annyit mondott, hogy "oh jajj". -Verseny? Milyen verseny? -szólaltam meg végül. Mindenki mintha megkönnyebbült volna. -Legjobb trükk verseny. -mikor meghallottam.. - Ne már! Megint? -bólogattak. Ilyenből mindig kimaradtam, mert nem igazán bírtam ezt a sárkányrepülés dolgot. -Akkor azt hiszem, ebből kimaradok. Megint. -visszaültem a szikla szirt szélére. Elkezdték a versenyt. Takonypóc, kihisztizte magának, hogy ő kezdjen. Kampó eléggé kitett magáért, elég sok életveszélyes helyzettel kellett szembenéznie a lovasának. Egész végig üvöltözött: "Ne ne" Én eléggé élveztem megérdemelte. Mire visszaértek elkiálltototta magát: -Még élek? -elkezdte megát végig tapogatni. És itt már a nevetés határán voltam, de még visszatartottam -Még élek! -kiáltotta el magát végül. Elkezdtem rajta fetrengve röhögni az előbb még olyan nagy arca volt ő meg Kampó így, ő meg Kampó úgy. Látta, hogy majdnem megfulladok annyira nevetek. Kihúzta magát csípőre tette a kezét -Khm.. Mármint persze hogy élek. -kérdő tekintettek néztem rá. Halvér következett. Tett egy sima kört a szirt körül és ennyi mondjuk nem is vártam semmi többet. -Én jövök! -kiáltotta el magát Fafej. -Nem! Én jövök! -vágta rá kőfej. Én megfogtam fejem és mivel kezdett idegesíteni a befont hajam ezért kiengedtem. Sose szerettem annyira össze fogva. Végül Hablaty megunta a veszekedést és felvilágosította az ikreket, hogy csak egy sárkány van. Elindultak az egyik az egyik irányba akart menni a másik a másikba.. Meg is kóstoltak egy szirtet. Szerencsére a sárkányaik okosabbak, mint az a két szerencsétlen. Csodálkoztam, hogy egyben visszaértek. Mindkettő ki volt feküdve a sárkányán. -Majdnem meghaltunk. -szólalt meg lihegve Kőfej. Fafej felült a sárkányán és jött a válasz. -Tudom! Tudom. -mondta levegő után kapkodva -Még egyszer. -itt már nem csak megfogtam, hanem meg is ütöttem a fejem. És elkezdtem forgatni a szemem. Asztrid nem tűrte szó nélkül elkiáltotta magát. -Hé! Én jövök. -Mutatott magára majd Hablaty felé fordult felvágó mosollyal. -Szerintem jegyzetelj! Gyerünk Viharbogár. -mondta majd elindult. Nagyon ért a sárkányához. Jó volt nézni, amit csinálnak. Látszott, hogy egy húron pendülnek. Mikor vissza ért látszott rajta, hogy elégedet. Takonypóc már kritizálta is mire a lány egy hatalmasat bokszolt a vállába. Hablaty megsimogatta Fogatlan fejét: -Hát pajti úgy nézem itt fel van adva nekünk a lecke. -mondta majd elindultak. Na az viszont amit ők csináltak ahhoz nem volt semmi sem hozzá fogható a végén mindenki elkezdett ujjongani: -Tyű. Ez igen. -ámultak az ikrek. -Ez az! -kiabálta Halvér. - Hűha! Ez szép volt! -csodálkozott még Takonypóc is. Én csak bámultam tátott szájjal, pár másodperccel utánuk én is megszólaltam. -Aszta. -csak ennyi jött ki. Ha bírnám a sárkány repülést. Nem tudom valahogy eddig még nem vagyok megbékélve a dologgal. Mindenki felszállt a sárkányára és elindultak Hibbantra még Hablaty is. Amikor Asztrid oda repült Hablatyhoz: -Nem felejtettél el valamit? -nézett fél mosollyal a fiúra. -Nem. Miért?- erre Asztrid rám mutatott. Hablaty vissza fordult. Én meg, megsértődve ültem fel mögé Fogatlanra. -Ennyire felejthető vagyok? -mondtam miközben ismét átkaroltam a fejemet a hátára tettem a szemem meg becsuktam. -Te meg a felejthetőség? Akárhányszor meglátok egy fegyverrel teli kordét a múltkori érkezésed jut eszembe. -mondta. Éreztem hogy vigyorog . Hátra fordult. -Megint be van csukva a szemed? -kérdezte nem túl meglepett hangon. -Miért nem nyitod ki? A hajad miért nem fogod össze? -kérdezte aggódóan. -A facebook fiókom nem ellenőrződ apu? -kérdeztem vissza. Meglepődött: -Facebook? -Inkább hagyjuk. -mondtam aztán repültünk tovább. Mikor megérkeztünk Hablaty leugrott volna, de eszébe jutott, hogy én is ott vagyok és tördelem szét a bordáit. -Öhm tudod már leszállhatsz.. -mondta. Már egészen hozzá volt szokva hogy folyton mögötte lovaglok. -Persze. Bocs. -a nagyterem előtt szálltunk le éppen egy ősz öregember zsémbeskedett Pléhpofának és Bélhangosnak. A hónalja alatt egy birkát szorongatott. Üvöltözött és szidta a sárkányokat. -Ki ez a begyöpösödött nagy fater? -éppen fogtam újra össze a hajam mert folyton a szemembe fújta a szél összefontam a kezeim és grimaszoltam. Felmértem az illetőt. Az egyik foga így állt a másik úgy ronda volt azt meg kell hagyni. - Ohh hogy ő? -szólalt meg végül Hablaty mikor felfogta, hogy hozzá beszélek. -Ő Penész... Minden nap van valami panasza, gondja, ami a sárkányok ellen szól. -mondta majd tovább hallgatta mit mondanak. A lakosság már Penész oldalán állt. Hablaty gyors előre lépett és próbálta védeni őket: - Nem akarnak ők rosszat.. ők csak sárkányok akik... sárkányok. Nem tehetnek róla. Ők ilyenek de meg lehet nevelni őket. ugye? -a kérdést nekem szegezte mindenki rám nézett. -Biztos... Emlékszel még? Nekem nincs sárkányom. -Hablaty megfogta a fejét. Penésznek megakadt a szeme rajtam. Pléhpofa próbálta nyugtatgatni a népet, hogy megoldja. Közben penész oda jött hozzám. -Szóval te vagy Pléhpofa lánya. Nem vagy túl izmos meg kell hagyni. -Végig tapizta a kezem. Én meg leadtam egy pofont neki. Engem ne fogdosson. Mikor visszaugrasztotta az orrát. -Visszaszívtam. -mondta. -De attól még a legokosabb sem te vagy. -mikor ezt meghallottam kiakadtak a szemei megfordultam és leterítettem. -Ezt mond még egyszer! -Hablaty megint szegezett nekem egy kérdést és mindenki ránk nézett. Pléhpofa megfogta a fejét. -Mi van? -szólaltam meg kezemet ökölbe szorítva mivel épp megütni akartam a berozsdásodott öregembert. -Miért néztek így rám?

Hablaty a bandát éppen vezette a régi sárkányölő arénához. Közben engem oktatott. -Jaj, ne már Hablaty. Megérdemelte! -próbáltam magam védeni, de nem sokat segített Pléhpofa szerint Hablaty felelősége, hogy mit csinálok szóval, ha én elrontok valamit vagy rosszat csinálok Hablaty issza meg a levét. -Nem mehetsz Penész közelébe. Képes és kitiltat téged a szigetről. -mondta egy kicsit dühösen. -Akkor is megérdemelte.. -mormogtam. Mikor végre megérkeztünk az arénához leszálltunk. Megláttam egy fegyvertartó állványt gyors lepattantam Fogatlanról és oda futottam. -Huh Király! -kiáltottam el magam. Majd egy fegyvert láttam meg amit az ikrek piszkáltak oda mentem elé. Majd elkezdtek veszekedni rajta mikor Fafej megnyomott valami kart rajta. És csak azt láttam, hogy valami felém repül. Fogatlan gyors beugrott elém. De az a izé amit kilőtt felénk úgy 2 méterrel arrébb lökött minket. Mikor Fogatlan végre elengedett megvakargattam az állát. -Köszönöm. Igazi hős vagy! -mondtam neki majd jól összenyalogatott. -Aszta -mondta Asztrid -utoljára Hablatyot védte meg így. Senki mást. Mit csinálna, ha nem csak a két ütődött miatt kerülne bajba. -mutatott Kőre és Fára akik elkezdték egymást vádolni. -Emlékeztess, hogy ne menjek az ikrek közelébe... -mondtam de Takonypóc közbe szólt: -Bármikor édes. Mond, csak mikor ne menj az ikrek közelébe? Amikor veszekszenek, vagy amikor nem vagy... -közbe vágtam, mert már untam a hangját. -Úgy... általában. -Mondtam majd félre húzódtam tőlük a fegyverekhez. A szemem sarkából láttam mit csinálnak, Hablaty próbálta tanítani a srácokat, hogy, hogyan tanítsák a sárkányokat. Én addig a fegyverek közt vizsgálódtam. Megláttam egy íjat elkezdtem próbálgatni. Becéloztam egy hordott kifeszítettem és lőttem. -Telibe! Ez az! -láttam amint Halvér ijedten áll a hordóba fúródót nyíl mellet. Bocs Halvér, nem akartam. -igen majdnem lefejeztem Halvért nem akartam, de ki kellett próbálnom hát na. -Öhm Rixa szerintem tedd azt le! -mondta Hablaty. -Még mit nem! Ezt megtartom! -mondtam miközben felszeretem magamra. -Miért Hablaty tök ügyes ez még neked se ment volna elsőre. -mondta Asztrid. -Különben is nem leszel neki mindig ott se te se Fogatlan meg kell védenie magát. Főleg ha olyan, mint te... -fejezte be. Hablaty végül belátta, hogy igaza van. Éreztem, hogy felvillan gyűrűm. -Hát nekem mennem kell. Sziasztok! -mondtam majd rátettem az ujjam a kőre jelezve, hogy készen állok. Megint a normális világomban voltam és kezdődött a tanulás.

-Te érted ezt -mondta a Klau. Mivel együtt kaptunk egy házi feladatott ezért átjött, de mivel nem igen értjük ezért nem is haladtunk eddig még, van 1 hetünk leadni. -Nem. De ami azt illeti nem is érdekel. -mondtam félvállról. Nem olyan fontos. Még... mivel a tanár nem magyarázza nem is fogjuk érteni. -Szerintem csináljuk mást. -mondtam mert még van 1 hetünk szóval ilyenkor nem igen szoktam igyekezni. Majd az utolsó utáni pillanatban. Vagy azután. Elkezdtünk inkább filmet nézni. Igen eddig tartott a matek része. Békésen néztük a filmünk közben írtam a naplómba mikor egyszer csak bizsergést éreztem az ujjamon aztán hittem egy bogár mászik rajta, de a gyűrű világított. Nem tudtam elképzelni mi a baj. Akkor világít, ha szükség van rám. Amit nehéz lehet elérni , mert én vagyok a legfiatalabb az egész bandában. Ránéztem a Klaura. -Asszem baj van. -mondtam miközben a gyűrűmet mutattam neki. Furán nézett rám. -De hisz ma már voltál egyszer nem. -bólogattam. Ott máshogy telik az idő még nem jöttem rá hogy. De nagyon igyekszem. -Fedezel? -kérdeztem tudtam, hogy számíthatok rá. Bólintott egyet aztán a szokásos zuhanás részt jött. Viszont most mivel nem bíztam semmit a véletlenre kinyitottam a szemem. És nem láttam sehol a srácokat. Nem tudtam magam irányítani ezért csak fel tudtam magam készíteni, arra ami vár. A fejem elé tettem a kezem hogy tompintsam az esést. Nem tudom mit gondoltam, múltkor se jött be... Becsuktam a szemem nem akartam semmit se látni. Aztán nem éreztem a fájdalmat, amit vártam. Valaki elkapott. -Pléhpofa. -mondtam. Nem hittem, hogy ilyen sebességgel, el tud kapni. -Hol vannak a többiek? -kérdeztem meg aggódó hangon. Pléhpofa az aréna felé mutatott. Dühösnek tűnt. Nem volt messze elkezdtem futni majd eszembe jutott, hogy meg sem köszöntem. Visszafordultam -Köszönöm -kiáltottam el magam. Az aréna előtt álltak mindenki szomorúnak tűnt a sárkányokat éppen zárták be. -Ilyen érzés mikor megszakad a szíved. -magyarázott Asztrid Takonypócnak . Aki egyszerre háborodott is fel. -Nekem nincs szívem nem vagyok lány -mondta szokásos Takony hangsúllyal. -Hát itt meg mi folyik? -kérdeztem rá. Szomorúan néztek vissza. -Pléhpofa megparancsolta...a sárkányokat be kell zárni. Holnap elakarja küldeni a szigetről őket. -mesélte el Halvér. Nem értettem mégis mit történhetett 1 órát voltam otthon. -Na de mégis mit csináltatok? Mit csináltak a sárkányok? -kérdeztem egyre aggódóbban. Mégis mi történtetett? Éppen válaszolhatni akartak volna mikor Hablaty szállt le körénk. Megállította az ajtót és elkiáltotta magát. -Nem zárjuk be őket. -mondta halál komolyan. Asztrid gyanakvóan nézett rá. -Hogyhogy? Atyád meggondolta magát? -itt tartott egy kis szünetet és én folytattam. -Vagy megint azt csinálod mint 4 napja egyfolytában? -néztem rá kérdőn. Megfogta a tarkóját. -Hát.. az egyik. -mondta -Kell egy terv! Be kell bizonyítanunk, hogy a sárkányok igen is hasznosak Hibbant számára. -mindenki felkapta a fejét. Terv nélkül jött. Megint. -És mégis hogy akarod csinálni. -kérdezte felháborodva Takonypóc. -Hát reméltem, hogy tudtok segíteni. Mondjatok ötleteket. Kellenek -mondta látszott, hogy eléggé izgul nagyon meg akarta menteni a sárkányokat. Senkinek nem volt használható ötlete. -Lássuk be Hablaty.. a sárkányok... sárkányok, akik azt csinálják, amit a sárkányok. Ez ellen nem tehetsz semmit. Sőt ezt is te mondtad nekem.-mondtam neki. Hiszen igazam van, ez a természetük. Fel csillant a szemében a fény. -Rixa egy zseni vagy. -mondta és már katoktak is a fogas kereken Hablaty eszében. -Tudom. -vágtam rá reflexszerűen. Aztán Hablaty elmondta mi a terv és neki is láttunk.

Minden a terv szerint haladt. Asztrid vadkanokat hajtott én mögötte ültem. Egyszer csak elkezdett irtó hangosan nevetni. -Mi az? -kérdeztem meg tőle. Erre még hangosabban kezdett nevetni. -Mi van már? -kérdeztem egyre jobban érdekelt a dolog. -Nyisd ki a szemed. -mondta nevetve. -Nem. -mondtam komolyan. -Rixa nyisd már ki a szemed ezt látnod kell! -már nem nevetett hanem röhögött. -Nyisd már ki!- kiálltotta el magát mire kinyitottam. -Hát az meg mit csinál? -szólaltam meg mikor megláttam Takonypócot amint a Vadkanok elől menekül. -Szerintem menekül. -mondta Asztrid. -Azt én is látom! Nem halakat kéne felhajtaniuk? Hol van Kampó? -kémleltem a terepet ügyelve arra hogy nehogy le nézek, mert még a végén leszédülnék. -Azt hiszem megtaláltam- szólalt meg még jobban nevetve Asztrid. -Hol? -kezdtem el forgatni a fejem. -Ő is élvezi a műsort. -mutatott a földön fetrengő sárkányra. Én szerencsés lenéztem és beteljesült amitől féltem leszédültem a sárkányról. -ASZTRID! -kiabáltam. De Hablaty kapott el. -Kéne egy kis segítség? -mondta szarkasztikusan. -Haha nagyon vicces vagy! Inkább tegyél le! -mondtam neki. És hallgatott rám csoda... Oda álltam a csűrhöz hogy becsukhassam a beterelt vadkanokat. Hablaty leszállt mellém. Aztán a zsémbes öregember beköpött minket. -Látod, Pléhpofa ott vannak. Nincsenek ketrecbe zárva. -mondta mogorván. Én éppen csuktam be a csűr ajtaját. Megfordultam és már hallgathattam a panaszát. -Asszem a birkás bácsiról elfeledkeztél. -súgtam oda Hablatynak. Mire Pléhpofa megszólalt. -Igen nincsenek. És én nem ezt kértem -mondta egyre dühösebben. Mindenkit az arénába terelt. Nekem nem kellett le mennem, mert elvileg "nem csináltam semmit".Hát persze csak én voltam az ötletadó. Sorba kellet állniuk úgy vártuk a főnököt. Aztán megérkezett. -Ellenszegültettek a parancsomnak. -mondta határozottan. Asztrid oldalba bökte a többieket. -Mondtam, hogy bajba fogunk kerülni. -mondta majd lehajtotta a fejét Hablaty már nyitotta is volna a száját, de megelőztem. Gyors beugrottam az arénába és Pléhpofa elé álltam. -Még mi előtt bármit is mondanál.... előbb nézd meg mit csináltak! -mondtam neki. Mire felhúzta a szemöldökét. -Te nem csináltál semmit! Mit keresel itt? -mondta még dühösebben, mint az előbb. Az ikrek meg megszólaltak: -Ami azt illeti..... ő volt az ötletadó. -kiállották el egyszerre maguk. Pléhpofa rám nézett. -Szóval így állunk. -mondta majd oda lökött a többiekhez. Pont az ikrek közé kerültem. Terveztem is hogy leverek nekik egy akkora pofont. Mindenki csendben volt. Pléhpofa komoly hangja törte meg. -Még mielőtt egyikőtök a többiek védelmére kelne, tisztázzunk egy-két dolgot. -mondta miközben fel-alá járkált kezét hátra téve. -Minden együtt voltatok benne. És éppen ezért mind együtt... -itt Bélhangos ugrott be elé, szét tárta a kezeit és fülig érő mosollyal szólalt meg: -Kaptok egy sárkány idomító iskolát. -itt mindenki meglepődött. Elkezdtek ugrándozni örömükben nekem ez még nem volt olyan nagy szó hiszen nem volt mit idomítanom. De ettől függetlenül örültem jó volt látni ahogy örülnek. Pléhpofa még elmondta milyen büszke ránk. Aztán kiengedték a sárkányokat mindenki megölelte a sajátját. Pléhpofa oda jött és átkarolt: -Egyszer majd neked is lesz sárkányod aki így fog neked örülni. Addig ott van Hablaty és én. -mondta a lehető legkedvesebb hangon. Felnéztem és elmosolyodtam. Hablaty és Fogatlan is csatlakozott hozzánk. Jó nyálas is lettem Hablaty meg kinevetett. Egyszer csak azt láttam, hogy kezdek elhalványulni a kezem meg mindenem. Nem értettem mi történik eddig. Így teleportálódnék vissza? Még sose volt ilyen. Mindenki aggódva nézett rám és én is kétségbe voltam esve. És az ágyamban ébredtem. -Hát ez meg mi volt? -nézett rám kérdőn Klau. Úgy tűnik történt itt is valami. -Nem tudom. -válaszoltam félve.


A hozzászólást egyenlőre csak így tudom megoldani.. Ha elérhetőséget írsz szívesen válaszolok, azon hogy a válaszom ide tudjam írni még töröm a fejem.