2.rész: Egy titok a múltból

2016.12.03

Pléhpofa kinyitotta a többieknek az ajtót legnagyobb meglepetésemre mindenki ott volt Hablaty és a többiek, én az asztalnál ültem, mert nem bírtam felállni. A szemeim könnybe lábadva. Nem fogtam fel mi történt. Mindenki kétségbe volt esve, látszott rajtuk hogy igazándiból nem is engem féltenek... -Apa mi történt? -nézett a fiú apjára, de miután nem kapott választ oda futott hozzám, még mindig nem tudtam felállni - Rixa jól vagy? Mi történt? Mit csinált? -nem tudtam neki válaszolni, pedig akartam. Már nyitottam a számat, de nem jött ki egy hang se. Néztem rá egy darabig aztán felálltam és elsétáltam, mindenki engem nézett nem tudták elképzelni mi történt velem oda bent. Hablaty utánam futott, elém állt megragadta a vállam elkezdet rángatni:-Rixa mondj már valamit! -mondta kiabálva látszott rajta hogy félt. Kiszabadítottam magam a szorításból, ránéztem a gyűrűmre, ami éppen elkezdett világítani, már tudtam mit jelent. Összeszedtem minden energiám és megszólaltam: -Mennem kell! -mondtam majd elsétáltam még hallottam amint Asztrid oda lép hozzá és megkérdezi: -Miért ilyen fontos jól van-e? Pár órája ismered! -nem láttam, de hallottam a hangján hogy fel van háborodva. Hablaty habozott a válasszal de még épp elcsíptem mit mond: .Nem tudom.. valamiért azt érzem mintha meg kéne védenem mintha már ismerném... -a végét nem hallottam mert vissza teleportálódtam a saját világomba /legalábbis addig azt hittem hogy az, az én világom/. Amikor felébredtem a Klau arca fogadott megláttam elmosolyodtam és a fejemre húztam a párnát. -Komolyan a frászt akarod rám hozni, elájultam és az orvos engedte hogy te legyél az első akit meglátok? Az orvos nagyon utálhat engem.. -mondtam gúnyolódva rajta de nem foglalkozott vele hanem egy jó nagyot belebokszolt a jó meleg takarómba: -Remélem érzed mennyire megijesztettél. -erőset tud ütni és éreztem. -És nem csak engem... Mindenkit.... -fejezte mondanivalóját egy újabb ütéssel fűszerezve. Megállhatta volna. -Igen sajnos érzem. -mondtam az ütések helyét vakargatva. Kidugtam a fejem a párna alól és eszembe jutott minden ami Hibbanton történt, amit Pléhpofa mondott. Lefagytam aztán arra gondoltam biztos csak álmodtam aztán ránéztem a kezemre és láttam a gyűrűt. Felnézetem a Klaura látta, hogy valami nem okés. Oda húztam magamhoz, hogy tudjak neki súgni :- Nem fogod elhinni mi történt velem -érdeklődve nézett rám én meg elkezdtem neki mesélni.. Először nem hitte el de aztán bebízonyítottam a gyűrű segítségével. Megmutattam mi történik éppen Hibbanton.


-Igen? És mit mondott mikor becsukta az ajtót?? -kérdezte egyre kíváncsiabban. Már jól bent voltunk a történetben és most jött e legnehezebb rész. -Hát...leült velem szembe. Én eléggé megvoltam ijedve, nem tudtam miről lehet szó. Aztán elkezdte mondani: "Sok évvel ezelőtt mikor még Hablaty csak egy éves volt nekem és a feleségemnek született egy lányunk. Boldogok voltunk megvolt mindenünk. Aztán egy nap a sárkányok megtámadták Hibbantott és olyan dolog történt amire senki sem számított.. Egy sárkány elragadta Hablaty édesanyát. Gyerek volt még nem értette. Aztán egyre gyakoribbak lettek a támadások és egy Éjfúria repült be a gyerekek szobájába. Azonnal felsiettem segíteni nekik. De az ajtó beragadt a résen keresztül láttam mi történik. A sárkány elakarta vinni Hablatyot már fel is emelte amikor meglátta a mosolygós kislányom. Hablatyot visszatette oda ment a másik bölcsőhöz, nézegette egy darabig majd kivette és elakarta vinni." Itt beleszóltam, hogy sajnálom ami történt de folytatta" Mikor megláttam hogy kiemeli betörtem az ajtót kiragadtam a kezéből, meg is akartam ölni de elrepült.." Megint félbe szakítottam, hogy nekem ehhez mi közöm? Látszott nem tetszik neki, hogy kérdezgetek. Mondta tovább: "Ez sokszor előfordult. Lassan minden napossá vált. Már nem éreztem biztonságban a lányom, úgy gondoltam biztonságosabb helyre kellene vinni. Ezért megkértem Gothit, hogy segítsen nekem és elküldtük egy másik világba, egy kis faluban egy idős házaspár kapuja elé letettük. Ott hagytuk. A faluban mindenki úgy tudja, hogy eltűnt, elragadták. Hablatynak nem mondtam meg, hogy van egy húga. Bélhangoson kívül senki nem tudja mi történt valójában" Itt tartott egy kis szünetet aztán megkérdeztem, hogy, hogy nekem ezt mért mondta el, hogy jövök én a képbe. Megfordult rám nézett "Mert te vagy az a lány, te vagy a lányom" Itt lefagytam aztán egy kicsit megnyugodtam, mert ő ezt honnan tudja, biztos téved. "És te ezt honnan tudod?" Megkérdeztem tőle "Onnan hogy van egy karcolás a bal szemed felett, na meg az aranyló szemeid." Itt meglepődtem, mert az születésem óta ott van, a szememre igaz mondták néha, hogy egy bizonyos szögből aranyszínűnek tűnik."De hisz az.." Lefagytam nem jöttek szavak a számból viszont a könnyek a szememből annál inkább. "Azt egy Éjfúria okozta egyszer az egyik ilyen esetben mikor átkerültél egy másik testbe akkor is ott maradt a nyakláncot én adtam neked amolyan búcsú ajándékként, hogy mindig megismerjelek" itt éreztem, hogy nézz egy darabig, én megmozdulni sem tudtam. Folytak a könnyeim, rádöbbeni, hogy a szüleim, akik felneveltek,akik mindig ott voltak nekem nem az igazi szüleim -itt kijöttek a könnyeim megint a Klau közelebb ült -aztán -nem akartam elmondani neki hogy milyen érzés volt bele nézni Hablaty az /elméletileg/ bátyám szemébe -felvillant a gyűrű és téged láttalak . -Klau nézett egy darabig rám majd megszólalt /jó hosszú idő után/. (az egész beszélgetés kb. 1 óra volt, közben ettünk meg pihentünk). -Azta -csak ennyi jött ki a száján. Nekem még mindig potyogtam a könnyeim, a Klau átölelt és a gyűrű felvillant és én megint azt éreztem, hogy zuhanok. Ismételten elkezdtem sikítani. Valami elkapott, de nem olyan volt, mint legelőször. A szemem most is csukva majd mikor éreztem a talajt a lábam alatt kinyitottam. Megfordultam és Asztridot és a sárkányát Viharbogarat láttam a hátam mögött. -Köszönöm Asztrid. -mondtam a lánynak és megsimogattam a sárkányát. Asztrid rám nézett nem tűnt a legvidámabbnak, lepattant Viharbogárról és megszólalt. -Hol voltál? -értetlenül néztem rá, hiszen csak 1 órát voltam a másik világban, de mielőtt válaszolhattam volna megint kérdezett -Miért tűntél el? Tudod, ha egy ilyen dolog kiderül nem szokás 1 napig szó nélkül felszívódni. Pléhpofa halálra aggódta magát azt hitte nem jössz vissza! Hablaty meg még szerintem fel sem fogta az egészet. -itt megállítottam, mert egy ismerős hangot hallottam a hátam mögül. Hablaty volt az. Rá néztem majd visszafordultam és egy gyors villám kérdést dobtam oda Asztridnak: -Szóval.... Hablaty tudja...és hogy fogadta... -nem tudtam befejezni, mert Asztrid megfogta a vállam Hablaty felé fordított és oda lökött. Közben Pléhpofa és Bélhangos is oda jött nézni az eseményeket. Visszafordultam Asztridhoz -Kösz aranyos vagy! -Erre ő Hablatyra mutatott. Oda fordultam. Láttam, ahogy Hablaty háta mögül Fogatlan is érdeklődve nézi, mi történik gazdájával. Rá néztem nem tudtam mi fog történi. Csak reméltem, hogy nem az, ami a másik életemben, hogy nem fogad el. Egyre közelebb jött hozzám majd pont velem szembe megállt. Várt egy kicsit majd legnagyobb meglepetésemre, nem szólt semmit, hanem magához ölelt. -Nem hiszem el, hogy van egy húgom, és hogy itt van. -Lassan elengedett majd elkezdett ugrálni örömében. -Van egy húgom! -kiáltotta el magát. -Thor ettől minden helyre jön! -kiabált tovább. Megállt rám nézett. -Nem szólsz semmit? Te nem is örülsz? -néztem egy darabig rá aztán elmosolyodtam a tarkómra tettem a kezem elkezdtem zavarodottan lépkedni. -Hát, ami azt illeti.... -elszomorodott látszott rajta hogy már előre csalódni fog abban, amit mondok. -Nekem -folytattam -már van a másik világban 3 fiú tesóm nem lesz nehéz hozzá szokni még egyhez. - láttam rajta meg könnyebbült, Pléhpofa oda jött, jól bele bokszolt a vállamba majd nevetve megszólalt. -Jól rá hoztad a frász azt hitte nem fogadod el. -megvakargattam a vállam majd zavarban elkezdtem mondani. -Igen nagy poén volt Pléhpofa... -mielőtt befejeztem volna rám nézett a szeméből büszkeség sugárzott, szóra nyitotta a száját:- Szólíts apának. -Itt megtorpantam nem tudtam, hogy mondjam neki kedvesen azt, hogy nekem a másik világban már van egy apám és idő kell hogy elfogadjam hogy van egy másik aki igazából az igazi, akiről pedig 14 évig azt hittem igazi mégsem az. Ez nekem más, mint nekik. Én szeretem a másik világbeli apukám és ez ezek után sem fog változni. Összeszedtem, magamban a gondolatokat. -Hát... ha nem bánod először... tudod.... beletörődnék... vagyis....izé... elfogadnám...a dolgokat. -elkomorodott, nem erre a válaszra számított. Rábólintott aztán messzebb állt. Hablaty viszont közelebb jött. Megfogta a kezem, rám nézett. -Mindent megmutatok az én világomból, de cserébe tudni akarok a tiedről. Mesélj el mindent az elmúlt 14 évből. -elmosolyodtam, alig ismer és törődik velem. Sok időt töltöttünk lenn a parton. Beszélgetünk. Jó sok mindent megtudtam róla meg ő is rólam. Sajnos nekem van, egy másik életem ahova vissza kell mennem hiszen 8.osztály továbbtanulás.

A hozzászólást egyenlőre csak így tudom megoldani.. Ha elérhetőséget írsz szívesen válaszolok, azon hogy a válaszom ide tudjam írni még töröm a fejem.