16.rész: Túléltem! De mit is?

2017.03.19

Sziasztok! Ahogy ígértem itt van az új rész. Gyors volt mi? Én is meglepődtem.. :) De a lényeg hogy kész van és itt van. A képek lehet hogy egy kicsit minőség szempontjából másak lesznek, mert a képszerkeztő enyhén szólva kicseszett velem... Próbálom megoldani... :) Jó olvasást!~Rixa

Az első emlékem nem más, mint: - Szerintem meghalt.. -rúgás az oldalamba. -Szerintem is. -rúgás a másik oldalamba. -Nem halt meg! -léptek. -De igen Hablaty, kipurcant! -nagy csend... -Tutti hogy feldobta a talpát! -még egy rúgás. -Nézzetek már rá! Szerintetek így nézz ki egy hallott? -gondolkodási idő... -Igen! -/Fafej ki más, mint Fafej.../ - Azért elég sokáig volt a víz alatt. -hallottam meg egy értelmes hangot Asztrid volt. -Na és? A másik világban is elég sokáig volt, mégis itt van. Nem tudná itt hagyni ezt. -és megjött Takonypóc... - Én azért ebben nem lennék olyan biztos... - nem gondoltam, hogy ilyen értelmes mondat egyszer elhagyja majd Kőfej száját. -Nem úgy volt, hogy köztetek mindenek vége? -kapcsolódott be Alex. Még hallgatóztam egy kicsit, aztán úgy döntöttem a tudtukra kéne hozni, hogy nem haltam meg. Meg aztán nem is igen emlékeszem, miért kellett volna kipurcanom. -Megmozdult! Feltámadt! -kezdett üvöltözni a két a testvér. Majd mikor felültem a vállamnál kezdve elkezdtek rángatni. -Milyen volt meghalni? Fájt! Láttál valamit? -üvöltött. -Nem haltam meg! -válaszoltam a fejem fogva mivel Fafej hangjától iszonyúan elkezdett fájni. -Hála Thornak! Jól vagy? Nem fáj semmi. -jött ellenőrizni Hablaty majd felsegített. -Meg maradok! Egy darabig... - válaszoltam. -Mi történt a víz alatt? -lépett közelebb Asztrid. -Víz alatt? Mikor? -néztem rá értetlenül. -Igen mikor beleestél és vagy 5-6 percig lent voltál a sárkánnyal... - nem rémlett semmilyen sárkány. -Micsoda? Milyen sárkány? -kérdeztem vissza.

-Az, amelyik megtámadta Kalmár Johann hajóját... Tudod... - kezdett Hablaty is magyarázkodni. -Milyen hajót? -zavarodtam össze teljesen. -Nem emlékszel semmire? Megmenteted Halvért a forró vízzuhatagtól... aztán bele estél a vízbe és nem tudtál feljönni. -írta le a történéseket . -Semmire nem emlékszem... Csak arra, hogy megérkezem és Alexxel dumálok Takonypóc "szakít" velem és ennyi...Mire kéne? - néztem körbe. -Szóval nem tudod mi történt a víz alatt? -szólalt meg Alex. -Nem! -mondtam. -Ebben teljesen biztos vagy? -kaptam meg vagy századjára a kérdést ezúttal Asztridtól. -Nem! Nein! No! 아니! Nem emlékszem semmire azon kívül, amit elmondtam. Értitek vagy lerajzoljam? -mondtam egy kicsit idegesebben, de nem tudtam kiabálni, mert a fejem még mindig hasogatott. -Értjük! Nyugodj meg! -szólalt meg Halvér is. -Én halál nyugodt vagyok... - válaszoltam. -Ja, látszik. -mondta gúnyosan Kőfej. -Haha... Pontosan mire kéne emlékeznem? -vontam fel a szemöldököm. -Hát elég sok mindenre. De szerintem csak egy kis pihenésre van szükséged és biztos visszanyered az emlékezeted... Igen és utána eltudod mondani, mi történt a víz alatt. -szőtt hangos "tervet" a fejében Hablaty. De tényleg nem tudtam mire kéne pontosan emlékeznem. Ez szívás... - Nincs szükségem pihenésre. Tök jól vagyok... - mondtam és hogy bebizonyítsam valami életerős dolgot akartam csinálni, ezzel az volt a baj hogy majdnem elestem, mikor lépni készültem ugyanis a fejfájás /egy nagyon picit de tényleg egy kicsit/ annyira felerősödött, hogy a lábaim össze rogytak. Alex állt mellettem és mielőtt csúnyán hasra estem volna, elkapott. -Igen ezt is látjuk. -vágta rá Kőfej. -Fogatlannal haza visszük. Aztán visszajövünk segíteni rendet rakni. -fordult a testvérem Asztrid felé, aki nem ellenezte az ötletet. -De jól vagyok... Én is segítek! Engedj el. -mondtam Alexnek, aki végig segített állni. -Biztos vagy benne? -nézett rám kérdőn. -Igen, engedj már el! -mondtam, majd próbáltam arrébb lökni, aztán megszólalt. -Te mondtad... -és elengedett. Hát nem igazán ment az egyensúly dolog. -Nem vagyok biztos benne. -kapaszkodtam meg benne ismét. /Oké, hogy nem bírom, de mégis kire támaszkodjak? Fafejre?/ Abban a pillanatban Pléhpofának is feltűnt, hogy magamnál vagyok. -Rixa, felébredtél? Jól vagy? Mi történt oda lent? -vett szemügyre. -Tök jól vagyok. Tök király minden. -Tettem a könyököm Alex vállára mintha tudnék egyedül is állni és csak úgy lazán állnék mellette. -És elmondott mi történt? -nézett rám furán. -Na igen, hát azzal lesz egy kis baj... - vakargattam meg a fejem. -Dehogy lesz! Gyere, segíts a hordókat pakolni közben elmesélheted. -mondta. -Na, hát azzal nagyobb baj lesz. -próbáltam magam egyensúlyban tartani. -Miért? Azt mondtad jól vagy.-tette csípőre a kezét. -Az a helyzet, hogy kegyes hazugság volt. -erőltettem egy mosolyt az arcomra. -Mi baj van. -vágott komolyabb fejet majd közelebb lépett. -Hát az a nagy helyzet hogy nem emlékszem. -mondtam. -Biztos az oxigén hiány miatt van. Sokáig volt a víz alatt. Csak egy kis pihenés és biztos pillanatok alatt beugrik minden. -vágott közbe Halvér. -Remélem is. Tudni szeretném mi volt az a villanás... Hablaty vigyétek haza. -utasított majd tovább állt. -Villanás? -akadtak ki a szemeim. -Igen ezért lenne jó tudni mi történt. De most inkább nyugodj meg. Biztos minden eszedbe jut majd. -próbált megnyugtatni Alex. Majd Hablaty felsegített a Fogatlanra és haza mentünk. Miután kényelembe helyeztem magam, Hablaty elment segíteni a kikötőben. Nekem meg elkezdett kattogni az agyam, hogy mi a franc történt. /Ha, ilyen részegnek lenni... soha nem fogok inni... /Elég sokáig gondolkodtam, de nem ugrott be semmi. Még egy emlék foszlány sem, az sem amit elmondtak hogy történt. /Komolyan sose fogok inni. Ilyen hülyének se gyakran érzem magam.../. Valószínű elaludtam, de a másik világban ébredtem, egy halom házi és egy rám váró forgatókönyvvel előttem. -Hogy én ennek most neki nem állok. A történtekre ennem kell. -mondtam majd a konyha felé vettem az irányt.