15.rész: A forgatlan

Hello mindenki! Nem tűntem el.. Még itt vagyok csak más dolgokra koncentráltam egész pontosan a farsangi előadásra, amit az osztállyommal csinálunk. És annak a forgató könyvén dolgoztunk... Az több figyelmet kapott. Az a vicces hogy még mindig nincs kész... Még a hetem e körül fog forogni utána, pedig hogy mint-hogy lesz azt nem tudom. A lényeg hogy itt vagyok és velem együtt az új rész is. Jó olvasást.

A teremben már nagyon fülledt volt a levegő, már majdnem mindenki az alvás határán volt, kivéve persze én meg baráti köröm. Engem szétfeszített a düh, míg ők alig bírták vissza tartani a röhögést. Mikor végre valahára megszólalt a csengő. A Klaudia úgy látta jobb, ha felhúzza a nyúlcipőt /és milyen jól látta/. -Nagy voltál! Meg is tudod írni? -állt meg mellettem legjobb barátom. -A Klaunak köszönd. Úgy írom meg a farsangi forgatókönyvet övé lesznek a legrosszabb szerepek. -mikor ezt kimondtam már kezdtek is a fejemben a rosszabbnál rosszabb szerep ötletek szálingózni. -Te tudod! - mondta majd tovább állt. Én meg a buszmegálló felé vettem az irányt. A Klau tartotta a tisztes távolságot, bemenekült a bicikli tárolóba, de a hógolyótól még ez sem mentette meg. Csak akkor bújt elő mikor jött a busz. Otthon jobbnak láttam neki állni a rám sózott fogató könyvnek, de nem jött az ihlet majd, mikor már épp kezdtem volna, az én drága gyűrűm tett róla hogy ne tegyem. Sikeresen egy fán landoltam... Sehol egy lélek se. Miért mindig a semminek a közepére érkezem? Levánszorogtam a fáról aztán láttam Takonypóc közeledését, és mint a villám úgy kapaszkodtam fel az egyik ágról a másikra, míg fel nem értem egy olyan helyre ahol biztos nem vesz észre. Mikor végre tisztes távolságba került, kezdhettem elölről a levánszorgást. Elindultam a falu fele és mikor oda értem mintha ásatást láttam volna. -Kinek a csontjait keresitek? -álltam meg Hablaty mellett. -Mi? -lepődött meg -Ja hogy ez? -mutatott a felásott területek felé -Penész... -mondta a tarkóját vakargatva. -Mit csinált már megint? -mosolyodtam el. Tudom nem vicces, de néha nagyon nevetségesek a próbálkozásai... - Megpróbálta megbetegíteni a sárkányokat egy virággal, amire a sárkányok allergiásak. -mondta, miközben az éppen előttünk elhaladó kocsira mutatott, amin azok a bizonyos virágok voltak. Itt már lefagyott a mosoly. Ez a Penész elvetemült egy figura... Hogy tehetett ilyet, hogy utálhatja ennyire valaki a sárkányokat -De szerencsére rájöttünk. Barátnőd? -szólalt meg ismét. -Hogy ki? -vágtam értetlen fejet, majd leesett.. -Ja a Klau. Nem tudom. Nincs itt? -néztem körbe. Nem volt ott. -Itt nincs. -válaszolt majd oda lépet a közben felbukkanó Asztridhoz. -De akkor hol van? -kémleltem a terepet. Nem láttam sehol. Valaki egyszer csak megfogta a vállam és én jónak láttam, hogy alkalmazzam az Asztridtól tanult egyik "fogást", mivel azt hittem Takonypóc az. De nem ő volt, hanem Alex. Hoppá . -Én is örülök, hogy látlak. -mondta miközben próbált feltápászkodni. -Bocs. Valaki másnak hittelek. -segítettem fel. -Kire haragszol ennyire? -porolta le magáról a koszt, ami érkezése pillanatában ráragadt. -Hogy? -néztem értetlenül. -Földhöz vágod, pedig csak megfogja a vállad. -mondta ezúttal a derekát simogatva. -Ja hogy úgy. -ért el az információ az agyamig majd megláttam Takonypócot. -Rá. -mutattam az előbb említett személy felé. -De miért? -vágott ezúttal ő értetlen fejet, majd Takonypóc csatlakozott hozzánk. -Mit csinálsz a nőmmel? -állt meg mellettem és karolt át. -Nő? -tette csipőre a kezét Alex. -Na ezért. -mosolyodtam el mert eszméletlenül vicces fejet vágtak mind ketten. -Ez mégis mit jelentsen? -fordult felém. -Mit jelentsen? -húztam fel a szemöldököm. Erre még "dühösebb" lett. -Ennyi. Köztünk mindenek vége. -fordult sarkon. -Hál' Isten. Már ideje. -vettetem keresztet mire Alex nevetésben tört ki.

Nem sokkal később a Klau még mindig sehol. Levehette a karkötőt. Töprengtem magamban mikor embereket láttam futni a kikötő fele. Én is elindultam. Nem Hibbanti hajó kötött ki éppen, egy nem Hibbanti sárkány társaságában, aki mellesleg támadta a hajót és a hajóval a kikötőt is ... Miután mindenki - Hablatyékkal az élen- igyekezet segíteni úgy gondoltam nekem is menni kéne. Gyors oda futottam. Hablaty próbálta nyugtatgatni a sárkányt, de neki nem nagyon tetszett és forró vizet spriccelt mindenhova. Főleg az emberekre. Kis aranyos. Épp Takonypóc mögött álltam mikor szerencsésen feldühítette a sárkányt, már készülte is lefújni de ő arrébb ugrott  így a sárkány célpontja én lettem. Meglátott és megakadt a szeme rajtam de nem állt el a forró vizes leköpés ötletétől. Lefagytam. Bele nézett a szemembe és lefagytam, Halvér rántott el onnan. -Köszi! Hogy kerül egy Forgatlan ide? -fordulta a fiú felé ügyelve, hogy egy végtagom se lógjon ki a hordók mögül. De valljuk meg Halvér foglalta a nagyobb helyet... -Nem tudom de... -és itt kezdett el mindenféle érdekességről papolni, ami nem érdekelt. Kidugtam a fejem a hordók mögül és természetesen észrevett, már próbált is közelebb jönni, feldönteni a búvóhelyünk. Gyors visszabújtam és a még mindig Magyarázó Halvérhez fordultam. -Halvér. -szóltam neki. -De ez felettébb érdekes mert... - mondta tovább. -Halvér! -szóltam ismét. -Igen Rixa talán valami kérdésed van vagy... - nem hiszem el... - Nincs viszont... - a szavamba vágott. Megint kinéztem a hordók mögül még mindig közeledett és még az Ikrek sem tudták elterelni a figyelmét. -Tudom ez nagyon sok Információ... - lökte csak a dumát. -Halvér.. Lépnünk kéne! -ragadtam mega kezét majd ki néztem a hordó mögül, nem láttam fényes jövőt, ha ott maradunk. -Most!! -rántottam el onnan. Abban a pillanatban forró vízáradat törte össze az addigi búvóhelyünk. Halvér nem tudom hova lett, de én a túl nagy lendületnek /na meg Halvértől kapott löketnek/ köszönhetően a vízben kötöttem ki. Már éppen felértem volna víz felszínére levegőért mikor a sárkány már nem a fentieket támadta, hanem becsapódott ő is vízbe. A hullámok, amiket kelltet vissza löktek, kezdhettem újra úszni a felszín felé. Annak a sárkánynak a nyakamat rá, hogy az volt a célja hogy én ne jussak levegőhöz. El is érte azt. Mikor végre a feljutottam víz felszínére, már kapaszkodtam volna fel, még láttam, hogy Asztrid a segítségemre siet, de valami a mélybe rántott. Szájába kapta a lábam és húzott lefele. Mikor már nagyon lent voltunk, elengedte a lábam elkezdett körözni egy darabig körözött majd mikor elkezdtem felfelé úszni hirtelen megállt. Biztos nem volt ínyére az ötlet. Néztük egymást egy darabig  majd közelebb jött, láttam rajta valamit akar , ismerős volt az, ahogy rám nézet. Tudta mit akar, csak a megfelelő pillanatra várt. Ami hosszú másodpercek után el is jött. Már elindult felém, de elfogyott a levegőm... és... szalagszakadás.